Ónodi Henrietta 1974. május 22-én Békéscsabán született. Ötéves korától tornázott a Békéscsabai Előre Spartacusnál, és az Unyatyinszky-házaspár szorgalmas tanítványaként igazi klasszissá fejlődött. 1986-ban a junior Európa-bajnokságon negyedik lett gerendán, 1988-ban négy számban nyerte meg a mesterfokú magyar bajnokságot, az ifjúsági Eb-n pedig felemáskorláton harmadik helyezést szerzett. Alig volt 14 éves, amikor gerendán már egy olyan elemet tudott, amelyet senki más a világon, ezt később róla nevezték el – nem csoda, hogy tehetségére felfigyeltek a Károlyi Béla megérkezése után a sportág egyik nagyhatalmává váló Egyesült Államokban is.

Az 1988-as szöuli olimpia évében mind a négy szeren ő volt a magyar bajnok, de az ötkarikás játékokra a korhatár miatt nem juthatott ki. A világ élvonalába 15 évesen robbant be, mozgásával, kisugárzásával a legjobb versenyzők közé emelkedett. Az 1989-es stuttgarti világbajnokságon ötödik lett gerendán, majd még ugyanabban az évben a brüsszeli Európa-bajnokságon felemáskorláton megszerezte a magyar női tornasport első aranyérmét, talajon bronzérmet nyert, egyéni összetettben pedig ötödik lett. Az 1990-es Európa-bajnokságon, Athénban nem sikerült számára a címvédés, az egyéni összetettben és a talajon szerzett bronzérmekkel tért haza.

Az 1991-es indianapolisi világbajnokságon már az – akkor még lóugrásnak nevezett – ugrás lett a legerősebb száma, amelyben ezüstérmet nyert, 1992-ben Párizsban már e szeren lett világbajnok, talajon a második helyen végzett. Szavai szerint a sikerért keményen dolgozott: az iskola mellett szinte csak edzésekre járt, minden perce be volt osztva, szabadideje alig maradt.

Élete nagy álmát az 1992-es barcelonai olimpián sikerült megvalósítania, amikor lóugrásban aranyérmet szerzett. A fináléban gyakorlatára 9,925 pontot kapott, ugyanannyit, mint az utána következő román Lavinia Milosovici, így mindketten felállhattak a dobogó tetejére – a magyar női tornasportnak 36 év után lett ismét olimpiai bajnoka. Talajon is kettőjük között dőlt el a verseny, ahol a román lány a maximális tíz pontot kapta, így öt századponttal győzött, bár sokak szerint Ónodi Henrietta is megérdemelte volna az aranyérmet. Ő csak hazaérve, a rá irányuló figyelem mértékét látva értette meg, mekkora eredményt ért el, milyen nagy népszerűségre tett szert.

Az olimpia után az Egyesült Államokba ment tanulni és azt tervezte, befejezi a versenyzést, de az 1996-os atlantai ötkarikás játékokon ismét a magyar csapat tagja volt és a kilencedik helyen végzett. A következő évben még szerepelt az Universiadén hetedik csapatban, ezt követően végleg visszavonult, pályafutását 38-szoros magyar bajnokként fejezte be.

Sportolói karrierjét számos kitüntetéssel ismerték el: 1988-ban kiváló ifjúsági sportoló, 1989-től sorozatban négy esztendeig az év legjobb magyar tornásza lett, 1992-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, 1992-ben a Magyar Köztársasági Elnöki Aranyérem kitüntetést, 1995-ben a magyar Fair Play-díj életműdíját. 2008-ban Békéscsaba díszpolgárává választották, 2010-ben bekerült a Magyar Torna Szövetség halhatatlanjainak klubjába, és beválasztották a tornasport halhatatlanjainak amerikai székhelyű dicsőségcsarnokába (Hall of Fame). 2017-ben megkapta a Békéscsaba halhatatlan sportcsillaga címet.

Bár úgy tervezte, a diploma megszerzése után hazatér és edzőközpontot hoz létre Békéscsabán, apjának váratlan halála miatt erre nem került sor. Az Egyesült Államokban maradt, Miamiban az Olimpikonok Világszövetsége irodájának munkatársa, majd Minneapolisban edző lett.

Ma férjével, az olimpikon öttusázó, orvos Jim Haleyvel és három gyermekükkel egy floridai kisvárosban élnek. A sporttal nem veszítette el a kapcsolatot, követi az eseményeket, gyakran látogat Békéscsabára és élménybeszámolókat is tart.

Isten éltesse Ónodi Henriettát!