Maros Magda 1951. október 4-én született Budapesten. Eleven kisgyerek volt, így amikor a Csili Művelődési Házban meglátott egy hirdetést, hogy vívótanfolyam indul, rögtön jelentkezett rá. Az oktatást az olimpiai bajnok Mendelényiné Ágoston Judit tartotta, aki az első pár alkalom után már kijelentette, hogy jegyezzék meg jól ennek a kislánynak a nevét, mert egyszer még nagy bajnok lesz belőle, és vitte is magával a BVSC-be.

A klubhűség mintája is lehetne Maros Magda, hiszen egész pályafutását a vasutasok színeiben töltötte 1966-tól egészen 1984-ig. 1971-ben junior magyar bajnok lett, ugyan ebben az évben került be a felnőttválogatott keretébe is. A ’73-as göteborgi vb-t megnyerik, a következő két világbajnokságon ezüstérmet szereznek a csapattal. A montreali játékokon a női tőrvívás csapatversenyében a dobogó harmadik fokát sikerül megszerezniük. A következő olimpiász mérlege egy vb-csapatezüst. Az 1980-as esztendő mondhatni: Maros Magda éve volt. A moszkvai olimpián a csapattal ismét bronzot szerzett, egyéniben viszont meglett neki az ezüstérem, így mintegy megkoronázásaként itthon őt választották az Év női sportolójának is. Két térdsérülése miatt 1984-ben végül visszavonult az élsporttól.

Utolsó versenyén ismerkedett meg dr. Csillag Istvánnal, aki akkoriban a svéd vívócsapat vezetője volt, az ismeretségből szerelem, majd házasság lett. Férjét követve – aki fizikusprofesszor – Svédországba költözött. Bár a TF-n megszerezte a szervezői, majd a szakedzői diplomát, végül ezt a tudását nem kamatoztatta Stockholmban, hanem banktisztviselőként helyezkedett el.

Férjével aktívan részt vesznek a kinti magyar klub eseményein, de gyakran járnak haza is, hiszen fontos számukra gyökereik ápolása olyannyira, hogy az egyik itthoni látogatásuk alkalmával a Fiumei úti temetőben látva Ady Endre elhanyagolt síremlékét, úgy döntöttek felújíttatják, mely ünnepélyes átadására a költő születésének 136. évfordulóján került sor.

Maros Magda szeretett sportágát a mai napig követi, és hogy mit adott számára a vívás, arról így vallott egy korábbi interjúban: „egész életemet ez a sportág alakította, formálta. Általa lettem elégedett, boldog ember, egy kis külvárosi vadócból világbajnok, olimpikon. Ahogy szoktam mondani, én sokkal többet kaptam a vívástól, mint a vívás tőlem. Pedig higgye el, igyekeztem.”

Isten éltesse sokáig még Maros Magdát!

(MOB-összeállítás; képek: MTI)