Rajczy Katalin és férje, Honfi János a magyarországi leszármazott Rasztovich Péterné társaságában régi emlékeket felidéző sétát tettek a város Fő terén. Itt működtette ügyvédi irodáját a nagyszerű kardvívó édesapja, dr. Rasztovich Gyula. A Premontrei Gimnázium kapuja előtt megállva Vass Béla tanár úrra emlékeztek jó szívvel, aki megszerettette az ifjú Rajczy (akkor még Rasztovich) Imrével a vívást és neki köszönhetően 18 évesen megnyerte a szombathelyi vívóbajnokságot. A séta a Szily János utcai szülői háznál ért véget, ahol a családtagok a Halmay Egyesülettel és a Szombathelyi Vívóakadémia Sportegyesülettel megkoszorúzták dr. Rajczy (Rasztovich) Imre olimpiai bajnok vívó emléktábláját. Katalin asszony számára megható pillanatok voltak újra édesapja szülőháza előtt állni és emlékezni. Az emléktábla 2001. évi avatásánál Imre bátyja volt jelen, aki mobiltelefonján egyenes adásban közvetítette Buenos Airesben élő húgának az avatási ünnepséget. Sajnos a Németországban élő idősebb testvér betegsége miatt ezúttal nem tudott Szombathelyre utazni.

Az olimpiai baráti kör Malom utcai klubhelyiségében az egyesület tagjaival találkozhattak a földgolyó déli féltekéről érkezett vendégek. A mindenki számára emlékezetes mintegy másfél órás kötetlen beszélgetés során számos érdekes téma került szóba. Horváth Vilmos egyesületi elnök köszöntőszavai után a pontosan egy évvel korábban elhunyt Rasztovich Péterről emlékeztek meg a jelenlévők. A beszélgetés Gál László, a hagyományőrzők alelnökének moderálása mellett zajlott, de bárki feltehetett kérdéseket a nem hétköznapi vendégeknek.

Megtudhattuk, hogy Rajczy Imre az emigrációban is büszke volt szombathelyi származására, mindig derűs arccal idézte fel fiatalságának felejthetetlen szombathelyi élményeit. Itt kötött a vívással örök barátságot, de pályafutása már Budapesten, a BEAC színeiben teljesedett ki. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot tanuló fiú Gerentsér László vívótanár tanítványaként a legmagasabb szintre küzdötte fel magát. 1936-ban, a berlini olimpián a Gerevich Aladár, Kovács Pál, Kabos Endre, Rajcsányi László, Berczelly Tibor és Rajczy Imre összeállítású kardcsapat aranyérmet nyert. Azonban Rajczy sikerévének 1937 tekinthető. San Remóban győz az Aranykard-versenyen, a döntőben az olasz „fenomén" Pintont veri kiélezett csatában. Erre a győzelmére később büszkébb volt, mint olimpiai bajnoki címére. Még ebben az évben Párizsban a csapattal világbajnokságot nyer, ő vezeti a világranglistát. Kard egyéniben győz a magyar bajnokságon, ami szinte felért egy világbajnoki címmel, olyan erős volt a hazai mezőny.

A Horthy-érában betöltött funkciói miatt nem maradt más választása, mint az emigráció. 1945-ben feleségével és két gyermekével elhagyta Magyarországot, majd 1948-ban, Argentínában telepedett le. Rajczy Imre új, választott hazájában sem tétlenkedett. Újra versenyképessé tette az argentin kardvívást. Az argentin kardválogatott edzőjeként, majd az Argentin Olimpiai Bizottság titkáraként dolgozott, ő vezette 1956-ban, a melbourne-i olimpián a hivatalos argentin delegációt. Az 1962-es Buenos Aires-i vívó világbajnokság főrendezője volt, ezen a világbajnokságon Rajczy „Baba" szerzett vízumot a magyar küldöttségnek, az ő közreműködése nélkül nem tudtak volna olyan jól szerepelni a magyar vívók a vb-n. A magyar delegációt – Rajczynak köszönhetően – óriási felhajtással, rendőri kísérettel vezették fel a repülőtérről. Minden magyar ügyet teljes szívvel támogatott.

1956-ban magyar társakkal céget alapított, motorkerékpár, majd később kisautók gyártásával és eladással foglalkoztak. A céget kereskedelmi igazgatóként irányította, de 1966-ban egészségügyi okok miatt lemondott tisztségéről. Élete végéig megőrizte humorérzékét, alapvetően vidám természete minden nehézség és megpróbáltatás leküzdésében segítette. 1978. március 31-én Buenos Aires-i otthonában hunyt el.

Az est során Woki Zoltán, a Halmay egyesület tagja elmesélte, hogyan találkozott véletlenül, munkájából adódóan Americo Rajczyval, az olimpiai bajnok kardvívó fiával és hogyan sikerült felvennie a kapcsolatot a Rajczy családdal, mely kapcsolat azóta is tart.

Rajczy Katalin és férje jóvoltából a jelenlévők betekintést nyerhettek az argentin magyar kolónia életébe is. Mindenek előtt meg kell említeni, hogy ők kifogástalanul beszélik anyanyelvüket, ami ennyi év távlatából óriási dolognak számít. A fővárosban mintegy száz magyar család kapcsolódik be rendszeresen a különböző szervezetek életébe. Több hagyományteremtő rendezvényük van, ilyen például a cserkészbál. Nem egy magyar személy része az argentin történelemnek is. Honfi János példaként Czetz János ezredes nevét említette meg, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka volt, majd Argentínába emigrálva megalapította az első argentin Nemzeti Katonai Akadémiát. Argentínában napjainkban is nagy tisztelet övezi. De természetesen szóba került Ferenc pápa személye is, valamint a River Plate és Boca Juniors rivalizálása, ami leginkább hasonlítható egy Fradi – Újpest viszonyhoz.

Rajczy Katalin és családja látogatása a hagyományőrző egyesület életében jelentős eseménynek számít, a baráti kör tagjai sok-sok élménnyel gazdagabban térhettek haza.

(MOA/Gál László, fotók: Balogh Tibor és Németh Péter)