
A birkózás is az egyik sikersportágunk, ahol a kötöttfogás mellé szépen lassan felzárkózott a szabadfogású szakág is. Utóbbi eredménylistáját bővítette a szőnyegen és amellett állva Klinga László is, aki hetvenötödik születésnapját ünnepli.
A bajor Alpokon, majd Salzburgon keresztül vezetett a müncheni olimpia 50 éves évfordulója alkalmából rendezett emléktúra résztvevőinek hazaútja. Mozart városában - a programoknak köszönhetően - évszázadokat ugrottak vissza a '72-es játékok magyar érmesei az időben. Időutazás Mozart zenéjével, lovaskocsival és Európa egyik legrégebbi éttermével...

A kajak-kenu az egyik legsikeresebb olimpiai sportágunk, melyben se szeri, se száma a példaképeknek. Kolonics György, vagy Wichmann Tamás megkerülhetetlen figurái a kenu szakágnak, talán nem véletlen, hogy utóbbi volt a hetvenedik születésnapját ünneplő Buday Tamásnak is a legnagyobb ikonja, holott kettőjük között alig több mint négy év volt csak a korkülönbség.

Szombaton az egykori olimpiai faluban folytatódott a müncheni olimpia 50 éves jubileumi emléktúrája. A résztvevők a kajak-kenu versenyek helyszínére is ellátogattak.
Közel 40 fős magyar delegáció vesz részt a müncheni olimpia 50. évfordulója alkalmából rendezett emléktúrán a bajor fővárosban. A küldöttség tagjai a '72-es játékok érmesei, vezetőjük az olimpiai bajnok vízilabdázó dr. Bodnár András, aki Münchenben ezüstöt nyert a magyar válogatottal.
A birkózószőnyegen időről időre vannak nagyon szép magyar sikerek. Se szeri, se száma az olimpiai érmeseknek a sportág magyar történetében. Közéjük tartozik Rácz Lajos, aki „fél kézzel” is ezüstérmes tudott lenni az ötkarikás játékokon.

Legsikeresebb olimpiai sportágunk a vívás, melyen belül a kardvívás 1908-tól 1964-ig tartó időszakában az egyéni küzdelmekben csak akkor nem magyar állt a dobogó legfelső fokán, amikor az I. világháború egyik vesztes országaként nem indulhattunk. Pézsa Tibor tokiói aranyérme után huszonnyolc évet kellett várni arra, hogy ismét magyar himnusz szóljon az olimpián a férfi kardvívók egyéni küzdelmeinek végén. Akiért pedig szólt: Szabó Bence.

A magyar súlyemelésnek is van mire büszkének lennie a múltban, gondoljunk csak olyan legendákra, mint Földi Imre. A ’80-as években az utolsó (?) nagy generációt a Szanyi Andor, Barsi László, Jacsó József hármas képviselte. Utóbbi pedig egészen az olimpiai ezüstéremig vitte.

Ha van sportág, ami egyszerre nevel kitartásra, fegyelemre és alázatra, akkor az a judo. A sportág Japánban szinte már-már vallás, így nem meglepő, hogy a ’64-es tokiói olimpián debütált és azóta is műsoron van. A hazai judosport is bővelkedik nem kevés szép eredményben, de mindmáig az egyetlen magyar olimpiai bajnoka a tataminak: Kovács Antal.

Mióta világ a világ, mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, kiknek neve már életükben fogalommá válik. Akik meghatároznak egy korszakot, egy intézményt. A magyar olimpiai mozgalomban is van jó néhány ilyen személyiség. Ám ha az elmúlt negyven évből kellene egyet kiemelni, ő nem is lehetne más, mint Schmitt Pál.