Ötméteresekkel kikaptak Ausztráliától a női pólósaink, így a favorit USA vár rájuk a negyeddöntőben

Komplikált érzésekkel készülődhetett utolsó csoportmérkőzésére a női vízilabda-válogatottunk.

Az egyik tényező, hogy előző nap a férficsapatunk is Ausztráliával meccselt, és nagyon kellemetlen élményben részesült, hiszen küzdelmes mérkőzés végén a sárga-zöldek nyertek 9–8-ra – az más kérdés, hogy később az örök rivális Szerbia kikaparta nekünk a gesztenyét, bebiztosította a fiaink továbbjutását, tehát egy nagy tehertől megszabadultak.

Ugyanakkor a lányaink már az előző fordulóban továbbjutottak a negyeddöntőbe, ezért az idegeskedést az okozta, hogy a másik csoportban a favorit USA korábban elszenvedett egy váratlan vereséget Spanyolországtól, ezáltal bebetonozódott a második helyre, úgyhogy a mieinknek a harmadik pozíciót kell elkerülnie, hogy ne az amerikaiakkal találkozzanak a keresztbejátszós negyeddöntőben.

A legegyszerűbb képlet úgy festett, hogy a rendes játékidőben nyerni kell az éllovas Ausztrália ellen, és akkor elkerüljük az Egyesült Államokat – ráadásként pedig még a csoportelsőség is összejöhet más eredmények függvényében.

Mindenesetre az eddig Achilles-saroknak számító rossz kezdésnek nyoma sem volt, helyette Garda Krisztina dobott egy nagy gólt nyitánynak. Aztán a jegyzőkönyvezendő események tekintetében elcsendesedett a meccs: akadtak ugyan védések és egy-két kapufát súroló lövés, de amúgy küzdelemmel és fel-le úszással telt az idő.

Ez akkor változott meg, amikor az ausztrálok kaptak egy fórt, és abból egyenlítettek 1:30-cal az első szünet előtt.

A negyedből hátralévő időben mi lőttünk még egy kapufát, egyébként pedig megállapíthattuk, hogy valószínűleg nemcsak egymással, hanem a téttel is harcolnak a csapatok.

A folytatásban kicsit sűrűbben estek a találatok, és kezdett emelkedni a színvonal is, azt legalábbis el kell ismerni, hogy Charlize Andrews centerakciógólja mestermunka volt. Az más kérdés, hogy nem örültünk neki, mert kezdett beállni a ritmus, hogy mindig az ausztrálok lépnek előrébb.

Szerencsére a félidő úgy érte a feleket, hogy épp döntetlenre álltak, miután Vályi Vanda bekeveredett centerbe, és miután lövés közben eltüntették, Keszthelyi Rita gólra váltotta az ötméterest.

Így fordultunk tehát 3–3-mal.

Ettől még a játék menete nem változott, az sem zökkentette ki a ritmust, hogy a hagyományoknak megfelelően a harmadik negyedhez érve megszaporodtak a bírói ítéletek.

Ez azt is jelentette persze, hogy mi is kaptuk a fórokat, amiket a centereink kiharcoltak, olykor egy támadásban egymásután kétszer: csak hát mind a kettőt a blokkba püföltük.

Ennek pedig akkor ittuk meg a levét, amikor az ausztrálok bomba-, illetve kivételes technikai megoldással kivitelezett gólokkal jelentkeztek, mert így elléptek 6–4-re – Mihók Attila időt is kért.

Ez valamelyest használt, mert Szilágyi Dorottya betalált, aztán lelkesen kibekkeltünk egy támadást, majd a túloldalon gólba tartott Szilágyi következő lövése is – ám végül sajnos a kapufáról jött kifelé.

Na de újabb jó védekezés után ismét az egyenlítésért támadhattunk, viszont ebben nem volt meg a kellő dinamika, úgyhogy az áttörés is elmaradt.

Parkes Rebecca csavarja centerből viszont mindent megérdemelt volna, ám fölérepült az a fránya labda, ellenben a következő próbálkozásból a csapatkapitány Keszthelyi Rita távolról csak kiegyenlített, így döntetlenre álltunk 6:50-nel a vége előtt.

Csak sajnos nem sokáig, mert Alice Williams ejtése beesett a világ végéről, majd az ausztrálok sakk-mattra játszottak egy fórt, így pillanatok alatt elpárolgott, amiért annyit dolgoztak a lányaink.

Szilágyi Dorka viszont nem beakasztotta a harmadik gólját is, úgyhogy a remény élt tovább.

Az sajnos nem változott, hogy egy-kettő gólos hátrányban küzdöttünk, de mivel az utolsó másfél percbe éppenséggel mínusz eggyel léptünk, bevetettük az üres kapus trükköt, hátha bejön. Ezt a partról fórral honorálták, amiből pedig 0:51-gyel a vége előtt Leimeter Dóra kiegyenlített!

Majd az utolsó támadást a befújt előny dacára elszúrták az ausztrálok, azaz maradt a 9–9, jöhettek az ötméteresek!

Itt a kapufa nem tartott velünk, mert két hibátlan pár után Faragó Kamilla ötöse kijött a bal fáról, bezzeg a túloldalon Megyeri Alda keze alatt-mellett és a kapufa belsejénél becsúszott, majd újabb érvényesített ötösök után a mi utolsó lövésünkre már sor sem került…

Úgyhogy a negyeddöntőben következik a háromszoros címvédő USA.

VÍZILABDA
Nők, A-csoport, 4. forduló
Magyarország–Ausztrália 12–14 (1–1, 2–2, 2–3, 4–3; 3–5) – ötméteresekkel

VÉLEMÉNY

Faragó Kamilla: „Nagyon kemény mérkőzés volt. Őszintén alig emlékszem valamire… Keményen beleálltunk a meccsekbe, de valahogy nem voltunk elég bátrak: erőltettük a centerjátékot, miközben inkább hátulról kellett volna lőnünk. Mostantól az USA-ra készülünk, van rá másfél napunk.”

- - - - - - - - - -

Szurkolói Klub a Kopaszi-gáton!

A siker bennünk van! A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja július 26-án nyílt a Kopaszi-gáton a Kopaszi Kertben, ahol korábbi olimpiai bajnokok szakértő hozzászólásai színesítik az eleve izgalmas, magyar érdekeltségű sporteseményeket.

A MOB érdekes kerekasztal-beszélgetésekkel, izgalmas programokkal, a közös drukkolás élményével várja a rajongókat, ráadásul az olimpiáról hazatérő sportolók egy része is egyenesen a klubba jön, hogy itt számoljon be először első kézből az élményeikről.

Az eseményhez természetesen a Magyar Olimpiai Bizottság stratégiai partnerei is csatlakoznak – kísérő programokkal, extra élményekkel. A délutánok, esték házigazdája Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos.

A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja a Kopaszi Kertben július 26. és augusztus 11. között tart nyitva minden nap 13.00 és 23.00 óra között.