Kásás Zoltán 80 éves

Kásás Zoltán 1946. szeptember 15-én született az Alföld közepén, Alpáron (ma Tiszaalpár). Általános iskolás volt, mikor a margitszigeti uszoda 33-as medencéjében ismerkedni kezdett az úszással, a Dózsa legendás edzője, Técsőy Henrik vette szárnyai alá. Innen vezetett az út a Népligetbe Gerendás Lászlóhoz, a későbbi olimpiai bajnok, szintén pólós Gerendás György édesapjához.

A '74-es EB-csapat: Csapó Gábor, Kásás Zoltán, Görgényi István, Sárosi László, Molnár Endre, Konrád Ferenc, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Szívós István, Bodnár András, Horkai György, Kárpáti György edző és Gyarmati Dezső szövetségi kapitány.

Tizenkilenc évesen már debütált az FTC felnőtt csapatában, ahol akkoriban olyan ikonok passzolták a labdát, mint Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Ambrus Miklós, Bolvári Antal vagy Felkai László. Klubszinten, az FTC színeiben nyert magyar bajnokságot, Magyar Népköztársasági Kupát, valamint 1974-ben KEK-et.

1966-ban a válogatott meghívója is megérkezett Markovits Kálmántól. 1966 és 1975 között 91 válogatott mérkőzésen ugrott vízbe. Ekkoriban kezdett formálódni a ’70-es évek Aranycsapata is, melynek Kásás Zoltán is tevékeny részese volt. 

Az első ízben 1973-ban kiírt vizes világbajnokságot, melynek Belgrád adott otthont, a magyar válogatott nyerte, soraiban Kásás Zoltánnal (Faragó Tamás, Balla Balázs, ifj. Szívós István, Bodnár András, Konrád Ferenc, Kásás Zoltán, Molnár Endre, Csapó Gábor, Görgényi István, Wiesner Tamás, Cservenyák Tibor). A vb-címhez egy évvel korábban Münchenben egy olimpiai ezüstöt is sikerült begyűjteni, egy évvel később, 1974-ben pedig Európa trónjára is felülhetett az együttes.

A válogatottban 1975-ben szerepelt utoljára, a montreáli olimpiára már nem utazott. 1977-ben elhagyva anyaklubját, Tatabányára igazolt, ahol sikerült az addig NB II-es csapatot felhozni az első osztályba. Időközben elvégezte a Testnevelési Főiskola szakedzői szakát, mely tudását először Ausztráliában kamatoztatta 1983 és 1985 között, hazatérve pedig ismét a vértesi klub kispadjára ült le, de immár szakvezetőként.

A ’80-es évek végén elvállalta a férfi-válogatott szövetségi kapitányi posztját, és bár szakértelméhez nem fért már akkor sem kétség, még sem sikerült azt véghez vinnie a csapattal, amit szeretett volna, így a szöuli olimpia után lemondott, majd Olaszországba szerződött trénerként.

Később visszatért Magyarországra, ahol előbb a Szeged, majd a Ferencváros edzője lett. Ezt követően a Becsej kispadjára ült le, akikkel sikerült elhódítaniuk a BL-t, ugyanezt pedig sikerült megismételnie az Olimpiakosz Pireusszal is, utóbbival a Szuper Kupát is elhozták, Később ismét megfordult az Alföldön, előbb Hódmezővásárhelyen, majd Szegeden, akikkel 2009-ben elhódították a LEN-Kupát. Egy szaud-arábiai kitérő után a brit nemzeti válogatott mellett lett szaktanácsadó, a 2012-es londoni játékokra készítette fel a sportág szigetországi legjobbjait.

Kemény Dénes 1997-es kinevezésével Kásás Zoltán is ismét a válogatott mellé került, mint másodedző, ott volt a csapat mellett számos siker esetében. A csapatban pedig ott volt fia, a háromszoros olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok, világliga- és világkupa-győztes Tamás.

Később a hazai szövetség, majd a Testnevelési Egyetem kötelékében a szakemberképzésből vette és veszi ki a részét, tanítja a jövő edzőit, mint mestertanár.

Emellett igen aktív életet él, a sport nem csak elméletben része a napjainak, ha csak teheti mozog, 2017-ben részt vett a budapesti Masters vizes vb-n is. Kéznyomát őrzi a Sportcsillagok Fala, de rendszeres résztvevője a MOB eseményeinek, karácsonyi találkozóinak is.

Örömmel utazott 2022-ben Münchenbe is, a ’72-es olimpia jubileumi emléktúrájára.

Isten éltesse Kásás Zoltánt!

(Nyitókép: MTI/Petrovits László)