Sorozatunkban a Magyar Olimpiai Bizottság november végén megjelent kiadványában, a Sport 2014-ben olvasható érdekesebb anyagokat közöljük – Grosics Gyuláról, az Aranycsapat júniusban elhunyt legendájáról Csillag Péter, a Nemzeti Sport munkatársa emlékezett meg.
Ha gólt kapott, néhány másodpercig mozdulatlanul feküdt. „Két dolog játszott közre ebben. Az egyik a szégyen, a másik a lereagálása egy számomra kínos, kellemetlen élménynek. Hogy jövök én ahhoz, hogy kapok egy gólt, és rögtön fölugrom, mintha mi sem történt volna?” Aztán elérkezett az 1954-es világbajnoki döntő, az NSZK 3:2-re legyőzte a magyar válogatottat, és Grosics Gyula hatvan évig a földön maradt… „Gyula, elégedett az életével?” – kérdezte tőle egy riporter 2010-ben.
„Nem, nekem ’54 mindent elrontott, amit egy ember életében el lehet rontani. Ha futballról esik szó, nekem itt belül, a tekervényeimben az ötvennégyes világbajnokság döntője zakatol. Nekem az életem tört ketté azzal a vereséggel.”
Az Aranycsapat kapusa egy nappal a 2014-es világbajnokság nyitánya után, három héttel az 1954-es döntő hatvanadik évfordulója előtt halt meg, 88 évesen. Különös egybeesés: nála jobban senki sem érezte át a világbajnokság súlyát, az ő vállára – a világhírű csapatból talán egyedül az ő vállára – elviselhetetlen teherként nehezedett a berni tragédia emléke. Pedig a magyar és az egyetemes futballtörténelem egyik legjobb kapusáról beszélünk, nemzedékek példaképéről, aki önmarcangoló alkatából kifolyólag az utolsó pillanatig nem tudott mit kezdeni ezzel a „pedig”-gel. Nyolcvanhatszor védett a válogatottban, az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert, az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmet, az 1953-as Európa-kupán első lett, részt vett az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon. Négyszer jelölték Aranylabdára, hatszor választották be a világválogatottba, 390 NB I-es mérkőzésen játszott a Dorogi Bányász, a MATEOSZ, a Bp. Honvéd és a Tatabányai Bányász színeiben, a kispesti csapat tagjaként háromszor lett magyar bajnok.
Ő volt a „fekete párduc”. Mondják, szinte kizárólag fekete mezben védett. „A fekete az eredeti színem. Gyerekkorom óta kedvelem. Érdekes, a fekete színt a templomban szoktam meg. A reverenda és a dressz így kapcsolódott össze” – vallotta Kő Andrásnak 2007-ben megjelent életrajzi könyvében, amelyből később portréfilmet forgattak, „Keresztlécen” címmel. A címadó gondolatot a könyv szerzője adta, amikor előszavában Grosics Gyula szeretett költőjét, Pilinszky Jánost idézte: „Életünk, létünk nem is annyira abszurd, kétértelmű, mint inkább kétsíkú, kétdimenziójú. S mégis: azáltal, hogy keresztre verve élhetünk, s halhatunk, létünk – épp e meghasonlottság árán, attól, hogy nem egysíkú vonal – épp attól, épp azáltal, hogy »meghasonlott« és drámaian, ami több, tragikusan megosztott – épp ettől a reménységgel és megváltással teljes.”
Az 1926-ban született fiút édesanyja papnak szánta, szinte véletlenül lett futballista, miután a Dorog aktuális bajnoki mérkőzésére 1940 szeptemberében nem tudták beállítani a kapuba a katonai szolgálatot teljesítő Pappot, és szóltak a tízórás nagymisére váró, biciklijét támasztó tizenévesnek: „Gyere velünk Komáromba! Ha nincs Papp, jó lesz a ministráns is…” Aztán kiderült, ha igazi pap még a reverenda stílusú kapusmezben sem lett Grosicsból, szokatlanul bizalmas viszonya megmaradt a láthatatlan erővel: amikor néhány éves gyerekként majdnem a vonat kerekei alá zuhant, amikor általános iskolásként magára gyújtotta a szénával teli tyúkólat, vagy amikor már idős korában egy balatoni vihar kis híján vízbe fojtotta, egyaránt kinyúlt felé az őrangyal keze, és látványos robinzonáddal hárított.
Voltak kevésbé lírai fordulatok is életében, az 1944-1945-ös leventekaland és nyugat-európai bolyongás, az 1949-es sikertelen disszidálási kísérlet, majd eltiltás, a kémkedés vádjával kiszabott, 1954-től 1956-ig tartó büntetés, végül az 1957- es illegális Honvéd-túra, a hazatérést követő gyanakvással. A Tatabányai Bányász és a Salgótarjáni Bányász későbbi edzője, a Volán SC elnöke azonban a felpuhult kommunizmus világában és a rendszerváltást követő bizonytalanságban is megmaradt annak az érzékeny, magának való embernek, akiről a fél ország úgy hitte, nincs is irigylésre méltóbb nála. Az Aranycsapatról szólva mégis ő maga mondta 2013 őszén: „Szomorú vagyok, hogy ilyen világraszóló, óriási sikereket elért válogatott csak úgy elmegy. Emlékeket hagy maga után, amelyek nem azoknak fájnak, akik elmentek, hanem azoknak, akik itt maradtak.”
Pedig…
(Szerző: Csillag Péter, fotó: MTI)
A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.