Bár szülei nem sportoltak, kislányként több olimpikon is körülvette Emesét. Édesanyja barátnőjének lánya műkorcsolyázott, ezért ő is elkezdte. A korcsolya mellett balettozott és tornázott – edzője tornász olimpiai bajnok, Kertész Alice -, hogy fő sportjában minél jobb lehessen. A fiatal lány Dabason lakott, ezért minden egyes nap feljárt Pestre edzeni. Ezt hosszú távon nem lehetett folytatni, ezért Terták Elemértől - műkorcsolyázó olimpikon - kértek tanácsot, hogy milyen sportágban tudná elképzelni a kislányt. Ő a sportoló „jó rugóira” hivatkozva a gátfutást és a gyorskorcsolyát ajánlotta; szerencsére az utóbbit választotta. Az edzők örömmel fogadták új tanítványukat, hiszen Emese már évek óta biztonságosan korcsolyázott. Kutas Bálinttal hosszú éveken át edzett, ő volt az egyik oka, hogy felkészülését érettségi után Ausztriában folytatta.

Hunyady Emese 11 évesen már halmozta a dobogós helyezéseket, úgy érezte, megtalálta a helyét. Abban az időben sok vele egykorú fiatal űzte ezt a sportot, akikkel olyan barátságokat kötött, hogy még ma is napi szinten tartják a kapcsolatot. ’78 után a 12 éves lány szinte minden versenyt megnyert, a Nemzeti Sportban hetente jelentek meg róla cikkek, sorra döntötte a magyar csúcsokat. Amikor találkoztak vele, mindenki rácsodálkozott, hogy milyen fiatal, hiszen a médiában nap, mint nap olvashattak róla. Serdülőként egy verseny alatt négy magyar csúcsot is döntött, serdülő, ifjúsági, junior és felnőtt kategóriában egyaránt. 17-18 évesen kicsit visszább esett a motivációja, ekkor mentek ki edzőjével Ausztriába és onnantól kezdve sikereit osztrák színekben érte el. „Mindenki azt hiszi, hogy ott jobbak voltak a körülmények, pedig ez nem így van” – mondja.

A sportoló 6 olimpián is indult, Szarajevóban mindössze 17 éves volt. „Hajnali 5-kor indult a buszunk Szarajevóba. A barátaim, csak miattam felkeltek olyan korán és elbúcsúztattak. Nagyon tapasztalatlan voltam még, mindenre rácsodálkoztam. Ráadásul az edzőm is velem volt először nagyobb versenyen. Emlékszem, rettentő hideg volt; esett a hó is, ami fedett pálya hiányában elég nagy gondot jelentett. Sajnos meg is fáztam, 40 fokos lázzal léptem jégre” – emlékezik vissza első élményeire.

Akkoriban egész évben utazott, ezért az olimpiákra is próbált úgy tekinteni, mintha világkupán indulna, így kevésbé volt stresszes a versenyek előtt. 14 év alatt a téli olimpiák szervezettsége is sokat változott; pályafutása végén már fedett pályán versenyzett. Utolsó olimpiáján 2002-ben indult; a megmérettetés előtt 2 hónappal műtötték a térdét, ezért az osztrák szövetség még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán rajthoz tud állni. Sportkarrierje végét is térdproblémái jelentették, 2006-ban még szeretett volna Torinóban részt venni, de sajnos egy elrontott térdműtét ezt megakadályozta.

„Mindig mindent megtettem a cél érdekében, pályafutásom alatt mindig a sport volt az első. Sok helyen ismerik a nevem, Hollandiában például több olyan Emeséről tudok, akiket a tiszteletemre neveztek el így. Ezért jövőmet is mindenképpen a korcsolyasportban képzelem el, habár még nem tudom, hogy pontosan hol” – meséli.

Emese 2003-ban egy világkupán versenyzett utoljára, aztán egy csendesebb időszak következett az életében. 2005-ben megszületett kisfia, majd a Testnevelési Egyetem rekreáció szakára járt 2010-ig. Bár most Svájcban él, amikor teheti, ellátogat a Műjégpályára és a magyar gyorskorcsolyázókkal is jó kapcsolatot ápol. Amikor a mob.hu a a sportág jövőjéről kérdezte az olimpikont, Emese Nagy Konrád nevét emelte ki: a fiatal fiú idáig short track-en indult, de úgy nem voltak igazán nagy sikerei. Nemrég áttért hosszútávra, ahol már első szezonjában magyar csúcsokat döntött, úgyhogy még igazán sikeres jövő állhat előtte.

(Bartus Evelin, Foto: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum)