Az aranyérem története

 Dézsi Zoltán írása

1948 Csík Tibor harmatsúly

Sydney, 2000. Olimpiai láz. Ajnározott sportolók mindenfelé. Csak néhány magyar turista törődik azzal a kis temetővel, mely a külvárosok egyikében, egy vasútállomás mellett fekszik.

Ciprusok és eukaliptuszok között található egy fehérköves síremlék, mely alatt örök nyughelye a magyar ökölvívás egyik jeles bajnokának, Csík Tibornak. A kiváló sportoló Jászberénytől Sydneyig nagy utat tett meg a szó hagyományos, és átvitt értelmében egyaránt.

A 20-as évek végén a Jászság központja nem tartozott a gazdag települések közé. A lakosság jórészt a mezőgazdaságból élt.

Itt nevelkedett, nagy szegénységben Csík Tibor. Özvegy édesanyja mindent megtett, hogy neki és három  testvérének mindig jusson valami az asztalra.
Tibor fiát szabómesternek szánta, ő azonban jóval mozgékonyabb volt annál, mint hogy naphosszat a tűt vezesse. Sokkal jobban érdekelte a sport. A jászberényi Lehel SC-ben a két Albert fivér oktatta az ökölvívás alapjaira. Nem volt könnyű dolguk. Az ifjú szabóinas ugyanis többnyire fittyet hányt a legalapvetőbb szabályokra is. A védekezéssel például egyáltalán nem törődött. Ő ütni szeretett. Lehetőleg minél többet, és minél erősebbet. Élete első igazi versenyén azután legyőzte a súlycsoport akkori bajnokát, Miriszlayt. Stílusa azonban olyan csapkodó volt, hogy a szakértők többsége nem jósolt neki nagy jövőt. Ráadásul az 1947-es Európa-bajnokságon feltűnt egy remek ökölvívást bemutató sportoló, Bogács Tibor. Azon a kontinensviadalon senki sem tudta őt megszorítani.

A már említett szakértők Csíkban inkább az ő felkészítőjét, edzőpartnerét látták. Csakhogy a jászberényi bunyós máshogy akarta ezt. A honi bajnokság döntőjében kiütötte Bogácsot. A többség még ekkor sem hitt igazán benne: Bogács beleszaladt Csík öklébe - mondták. Mint később kiderült először, de nem utoljára. A londoni olimpia előtti válogatón ugyanis újra jobbnak bizonyult az Európa-bajnoknál, s így utazhatott az ötkarikás játékokra.

Pénz nélkül, sok energiával

A fiatal jászberényi sportolót Erős István edző vette gondjaiba.  - Nagyon jó volt a kapcsolatunk - emlékezett vissza hajdani tanítványára a mester.  - Édesapámnak szólított, nem véletlenül. Ugyanis majdnem mindent tőlem kapott akkoriban. Én vettem neki a ruhákat, az élelmet, szállást pedig a nővérem adott neki. Nagyon, nagyon szegény gyerek volt.  Pénze valóban nem volt Csík Tibornak, energiája viszont annál több. A válogatott edzőtáborában a többség nem szeretett vele kesztyűzni, mert az edzéseken sem adott, vagy kért kegyelmet. Vele nem lehetett játszogatni, ő bizony mindenkinek keményen odaütött. „Piszokul tudott küzdeni a srác - mesélte egyszer róla Papp László. - Sosem adta fel, bárki is volt az ellenfele. Mivel meglehetősen alacsonyra nőtt, ellenfelei többnyire fölé magasodtak. Ő azonban közel ment azokhoz a nagydarab srácokhoz, elbújt előlük, majd megsorozta őket…”

Nem csupán a háromszoros olimpiai bajnok szerint volt ez Csík legerősebb fegyvere. Ellenfelei közül néhányan még tudnának mesélni arról, hogyan is vitte őket a sarokba Csík, majd hogy "ment rajtuk végig", vagyis 20-25 ütést helyezett el a testükön néhány másodperc alatt. Az edzőtáborban a többiek sokat gúnyolták vallásossága miatt. Reggel, délben, este, és minden mérkőzés előtt fohászkodott égi segítségért. Az eredmények láttán kijelenthetjük: nem is sikertelenül...

És eljön a nagy nap

1948. augusztus 13-a, ráadásul péntek. Borzongató! A magyar küldöttség tagjai azonban nem babonásak, vagy ha igen, remekül titkolják.  Azon a napon négy aranyat szereznek a mieink. Papp László ökölvívó, Pataki Ferenc tornász, és a két jászberényi: Gerevich Aladár vívó, valamint Csík Tibor öklöző. Utóbbi a harmatsúly fináléjában ugyanazt teszi, mint a korábbi napok mérkőzésein. Nekirohan ellenfelének, ezúttal az olasz Zuddasnak, és megpróbálja ütni-vágni. A derék talján viszont alaposan felkészült a magyar szabóinasból, és amint lehetett, lefogja. Meg azután egyet-egyet be is húz Csíknek. Az első menetben sikerül is ezzel a furcsa, és nem teljesen szabályos taktikával némi előnyt szereznie, amit a folytatásban el is veszít. Csík ugyanis folyamatos támadásaival kifárasztja. A harmadik menetben a korábbinál is jobban erőlteti a belharcot, pokoli erős, rövid balhorgai ülnek, Papp Laci szerint ekkor Zuddas már csak a kijáratot keresi. A magyar fiú teljesítményére a helyi lapok is felfigyelnek.

"Zuddas nagyobb klasszis, és sokkal képzettebb ökölvívó, de hát hogyan tudott volna ellenállni ennek a kis magyar tigrisnek?"

Így a Times.

Utcanévvé válni

Fura egy év volt 1948. A magyar parlamentben még több párt képviselői ültek, a laktanyákban viszont szovjet katonák állomásoztak, és már érezhető volt, hogy ha tetszik, ha nem hamarosan beköszönt a népi demokrácia korszaka.
Az olimpikonok ünneplése hű leképezése volt mindennek. Látványos ünneplések, integető sportolók, virágot szóró ifjú hölgyek.

Csíkot mindez nem nagyon érdekelte, ő rohant haza az aranyérmével édesanyjához, azaz csak rohant volna. A mama ugyanis összekaparta pénzecskéjét, s felutazott Budapestre fia fogadására. Az újdonsült ökölvívó olimpiai bajnokot azután hősként fogadták szülővárosában. A jászberényi városi újság, a Jászkürt 1948. augusztus 28-i számában szó szerint idézi Tóth György István polgármestert: " A felszabadulás óta nem volt városunkban díszközgyűlés, de ehhez hasonló még a korábbi években sem volt, hogy valaki tiszteletére díszközgyűlést rendezzenek. Nagyon kevés ember volt, aki ilyet kiérdemelt, de Csík Tibor egy szegény, paraszti családnak a leszármazottja, egyszerű, szerény munkásember kiérdemelte (percekig tartó taps). (...)
Olyan magasra emelkedett, hogy nem csupán Magyarországon, hanem az egész világon beszélnek róla. A magyar demokráciának Csík Tiborok kellenek, mert az ilyen embereken keresztül tudja megmutatni erejét a rendszer, s ha ezen az úton haladunk, amit ők követnek, akkor remélhetjük, hogy egy igazán boldog, demokratikus Magyarországon élhetünk majd.”

A testület olyan lelkessé vált a polgármester szavai nyomán, hogy azonmód díszpolgárrá választotta Csík Tibort, ráadásul a Balta utcát, melyben az öklöző felnőtt, Csík Tibor utcára keresztelte át. Amolyan mellékesként némi földet is adományoztak, hogy legyen min gazdálkodnia majd pályafutása befejezése után.

Csalódások

Vélhetően közhely, de igaz: minden csoda három napig tart. Azután letelik ez a rövid idő, és a legnagyobb sztárról is egyre kevesebbet beszélnek az emberek, mind ritkábban jelenik meg a nevük a sajtóban, végül elfelejtik őket.

Csík Tibor egy évvel az olimpia után még megnyerte a főiskolai világbajnokságot, majd mind kevesebbet foglalkozott az ökölvívással. 1956-ban úgy dönt, elhagyja az országot, és Ausztráliában telepedik le. Szakmája nincs, alkalmi munkákból él. Egyre többet nyúl a pohárhoz. Itthon hősből antihőssé változik, távollétében elítélik ’56-os tevékenységéért, Jászberényben megvonják tőle a díszpolgári címet. 1979-ben elhagyatottan, szegénységben hal meg. Szülővárosában a rendszerváltás után szinte azonnal rehabilitálják, azóta van újra Csík Tibor utca Jászberényben.

Az ökölvívó-szakosztály viszont évtizedek óta megszűnt, így nincsenek olyan gyerekek, akik az ő sikerei miatt húznának kesztyűt a Jászság fővárosában.

Sydney