„Korcsolyázzatok felszabadultan, és élvezzétek ki az olimpia utolsó versenyszámát!” – így engedte útjukra a rövidpályás gyorskorcsolyázókat az edzőjük, Nicholas Gooch, akinek ez persze csak az utolsó mondata volt, előtte tartott a csapatirodán egy videózást és egy taktikai értekezletet is mielőtt a magyar férfi váltó jégre lépett a B-döntőben.

Mindenkinek elmondta, tegye le a „pakkot”, amit eddig cipelt a korábbi szereplések okán, tegye félre az esetleges csalódottságát, és adjon bele apait-anyait az esti versenyen. Egymásért, a csapatért, Magyarországért!

Tudták, hogy nem lesz könnyű, tudták, hogy az ellenfelek is kőkemények, és ők pedig Jászapáti Péter sérülése után az utolsó utáni pillanatban formálódtak csapattá, de azt is tudták egymás szemébe nézve, hogy mindent meg fognak tenni azért, hogy hagyják ott a szívüket a jégen. Hogy amikor lejönnek onnan, elmondhassák: mindent megtettek. Ennél ugyanis egy sportoló többet nem tehet.

És akkor nézzük a váltó tagjait abban a sorrendben, ahogy a jégre léptek péntek este a Forum di Milanóban: Tiborcz Dániel, Nógrádi Bence, Major Dominik, Moon Wonjun. Négyük közül valós olimpiai tapasztalata csak Nógrádinak van, hiszen ő Pekingben tagja volt az ötezer méteren hatodik helyen végző férfi váltónak, míg Tiborcz Dániel tartalékként ült a padon.

Az elmúlt két és fél hétben azonban mindannyian szereztek némi „olimpiai rutint” – ki többet, ki kevesebbet. Ezzel felvértezve álltak oda a rajthoz.

A kínaiakkal, a belgákkal és a japánokkal mérették meg magukat abban a reményben, hogy bár erősek az ellenfelek, a short trackben bármi megtörténhet. Nos, történt is nagyon sok minden, volt, hogy a második helyen száguldottak, folyamatos, izgalmas váltásokkal, ám amikor visszacsúsztak a negyedik helyre, onnan már nem tudták magukat előre küzdeni.

„Nagyon sok értékes tapasztalattal gazdagodtunk” – mondta Moon Wonjun.

„Hatékonyabb váltások, kicsit lendületesebb korcsolyázás hiányzott a hetedik helyhez, ami bennünk van, de most nem jött ki. Ma sikerült felszabadultabban korcsolyáznom és előzni is, ami megdobott lelkileg” – vallotta be a csapatba az utolsó előtti pillanatban bekerülő Major Dominik.

„Rengeteg energiát elégettünk felesleges csatározásokkal. Lehet, hogy jobban tudtunk volna tapadni, ha arra fókuszálunk, hogy pozíciót tartsunk. Ugyanakkor amennyi ebben a csapatban volt, azt kikoriztuk magunkból” – vélekedett Nógrádi Bence.

„Azon kellene dolgoznunk, hogy ha van egy ilyen jó pozíciónk, mint most a második hely, azt meg tudjuk tartani, ha pedig visszaszorulunk a negyedikre, mint most, akkor az legyen a cél, hogy visszakapaszkodjunk. Persze, ha más szemszögből nézzük az egészet: a világ nyolcadik legjobb csapata vagyunk, itt koriztunk az olimpián, kihoztuk magunkból a maximumot. Az eredmény miatt vagyok egy kicsit csalódott talán, mert úgy éreztem, ebben több volt” – zárta az értékelést Tiborcz Dániel.

Ezután pedig nem felejtettek el üzenni az olimpia előtt nem sokkal megsérülő Jászapáti Péternek, először is azt (és senki ellen sem beszélve), hogy nagyon hiányzott a váltóból. Ebben az évben ő volt a második legerősebb ember, nagyon szilárd, oszlopos tagja volt a válogatottnak, úgyhogy az eredmény az övé is, hiszen abban, hogy itt szerepelhetett a váltó a milánó-cortinai olimpián, nagyon nagy szerepe volt neki is.

A nők 1500 méteres versenyszámában a negyeddöntőkben Somodi Maja és Végi Diána Laura is megmérette magát – előbbi a második, utóbbi a harmadik futamban.

Jó hír, hogy mindketten továbbjutottak, igaz, hogy közben az edzői stáb ősz hajszálai gyarapodtak, mert nagy esések, kizárások, sőt, sajnos sérülések is tarkították a hat negyeddöntőt. A lényeg azonban, hogy Somodi harmadikként, Végi pedig a harmadik legjobb negyedikként ment tovább.

De az volt a lényeg, hogy továbbment, és mindketten várhatták az elődöntőt, ahol ugyanabba a futamba sorolták őket. Itt Somodi továbbjutott a B-döntőbe (ráadásul a legjobb idővel, alig lecsúszva az A-fináléról), Végi azonban búcsúzni kényszerült.

„Gyors futam volt, de tudtuk, hogy az lesz, de ennyi volt a lábaimban. Ennél többre nem voltam képes, de már a negyeddöntőből való továbbjutás is egy igazi nagy élmény – nyilatkozta Végi, aki 18. helyen végzett. – Örülök, hogy idáig eljutottam, ez volt a szezonom első ezerötszáza, és egész jól lefutottam ahhoz képest, hogy nem volt benne rutinom. Sok értékes tapasztalatot szereztem az olimpián, ebben a futamban is sokat hibáztam, és mindegyik hibából tanultam.”

Somodi Majára várt még a B-döntő, amelyben remek korcsolyázással az ötödik helyen ért célba, így összesítésben a 12. helyen értékelték.

„Előzetesen a B-döntőt láttam reálisnak, úgyhogy örülök neki, még akkor is, ha az A-döntőbe jutás is csak nagyon kevésen múlt – mondta Somodi. – Ha egy kicsit bátrabb vagyok a végén, vagy az előzésben magabiztosabb, talán sikerült volna. Ezek a fejlődési pontok, de még több versenytapasztalattal ez áthidalható. A milánói volt az első olimpiám, a következőn talán már egy kicsit nyugodtabban állok majd oda a rajthoz, mert bevallom, most azért nehéz volt kizárni azt, hogy ez itt az olimpia, amelyet csak négyévente rendeznek meg, és hatalmas a presztízse.”

XXV. TÉLI OLIMPIAI JÁTÉKOK, MILÁNÓ-CORTINA

RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYA. Férfiak. 5000 m váltó. Olimpiai bajnok: Hollandia, 2. Dél-Korea, 3. Olaszország, …8. Magyarország. Nők. 1500 m. Olimpiai bajnok: Gilli Kim (Dél-Korea) 2:32.076, 2. Minjeong Choi (Dél-Korea) 2:32.450, 3. Corinne Stoddard (Egyesült Államok) 2:32.578, …12. Somodi Maja (Magyarország), …18. Végi Dána Laura (Magyarország)