Liu, Lőrincz, Varga, korábban Keserű, Novák, Konrád, Török, Melis, Nagy, Tóth-Harsányi, Detre, Nébald, Steinmetz… Olyan magyar testvérpárok, melyek két tagja is felállhatott az olimpiai dobogóra. A Dunaiék is közéjük tartoznak, hiszen Antal arany- és ezüst, János bronzéremmel gazdagította ötkarikás értéktárunkat. Most Jánost köszönjük – 85 esztendős.

Többször megírtuk már, hogy a vívás a legsikeresebb olimpiai sportágunk. Férfi kardvívóink és párbajtőrözőink gyakorlatilag a kezdetek óta ott vannak a világ élvonalában. Ám nem csak ők termelték ki azt a szekérderéknyi érmet az elmúlt több, mint száz év alatt. Első női olimpiai pontszerzőnk, érmesünk és olimpiai bajnokunk a női tőrvívásból került ki. Hetvenötödik életévét betöltő Szolnoki Mária pedig méltó utóda lett a nagy elődöknek.

Legsikeresebb olimpiai sportágunk a vívás, melyen belül a kardvívás 1908-tól 1964-ig tartó időszakában az egyéni küzdelmekben csak akkor nem magyar állt a dobogó legfelső fokán, amikor az I. világháború egyik vesztes országaként nem indulhattunk. Pézsa Tibor tokiói aranyérme után huszonnyolc évet kellett várni arra, hogy ismét magyar himnusz szóljon az olimpián a férfi kardvívók egyéni küzdelmeinek végén. Akiért pedig szólt: Szabó Bence.