Február 4-én este nyolckor hivatalosan is kezdetét vette a XXIV. Téli Olimpiai Játékok nyitóünnepsége. Akik anno látták a 2008-as olimpiát, azok emlékezhetnek rá, hogy az akkori ceremónia igen speciális időpontban volt, hiszen 2008. 08. 08-án, este 8 óra 8 perckor kezdődött, az oka pusztán a kínai kultúrában a 8-as számnak tulajdonított szerencsés jelentés volt. Nos, a 2022-es téli olimpia esetében ha nem is a számmisztika, de a választott dátum igen különleges volt. Egyfelől csak 4 nappal korábban köszöntött be a tigris éve, magyarán kezdődött a kínai új év, de ez egyben a tavasz kezdetét is jelenti náluk. Így nem volt meglepő, hogy e természeti motívum és ünnepkör köré volt felhúzva tematikailag az ünnepség. Az ünnepség, amelyben megjelent Kína sokszínűsége, valamint az a nyitottság és barátságosság, amivel az „idegeneket”, vagyis az olimpiára érkező sportolókat, sajtósokat és delegációkat fogadták. Maga a csapatok bevonulása is egy tradicionális motívumokkal díszített kapun keresztül történt, mely a világra való nyitottságot volt hivatott szimbolizálni. Hogy honnan tudom ezeket? Nos nem szemantikai tudáshalmazom ennyire zseniális, hanem úgy esett, hogy a sajtólelátón ülve egy nagyon kedves kínai újságíró lány került mellém.

Hogy mennyire barátságosak az itt élő emberek, na annak ő az élő példája. Már nem is tudom mi volt az, amivel először megszólított, viszont határozottan emlékszem arra ahogy látva a táskámon a feliratot, rögtön azt kérdezte — amit gyakorlatilag minden kínai, aki megtudja, hogy magyarok vagyunk —, hogy a Liu testvérek is jönnek-e a megnyitóra. Ugyanis Sanyi és Ádó hihetetlen nagy sztár itt náluk. Sajnos short track csapatunk nem tudott részt venni a nyitóünnepségen, hiszen másnap nekik már érmeket osztanak, de ez nem szegte kedvét újdonsült barátomnak, és tovább mesélt nekem. Érdeklődött, milyen munkát végzünk, szoktam-e videót vágni, vagy csak írok, valamint nagyon megörült, mikor mondtam, hogy van TikTok oldalunk is.

A legkedvesebb momentum viszont kétségkívül az volt, mikor egyszercsak szó nélkül átnyújtott nekem egy csokit. Ezzel pedig gyakorlatilag életet mentett. Amióta itt vagyunk, megveszek a csokiért, de sajnos a sajtóközpontban nincs, és a buborékokba létesített boltocskákban sincsen. Szóval tényleg, mint egy falat kenyér úgy kellett, még a mínuszokat is tudta velem feledtetni, amik a stadionban repkedtek. Hogy viszonozzam kedvességét, adtam neki egy Magyarockos kitűzőt — ha már Liu fan. 🙂

Nem mondom, hogy kínai kollégám társasága nélkül ne élveztem volna a megnyitót, de az amúgy is grandiózus élményhez, nem keveset tett hozzá a közvetlensége és segítőkészsége, sőt, amikor próbáltuk megfejteni, milyen sorrendben követik egymást az országok a vonulásnál, egész komolyan utánajárt minden platformon, hogy kielégítő választ tudjon nekem adni — ami egyébként a kínai szimbólumok alfabetikus sorrendje.

Peking nagy város, és az olimpia sem egy magyar falu nagyságú, de remélem, még találkozunk, ha máshol nem, talán valamelyik short track versenyen...

Sorozatunk első részét itt olvashatjátok.