Kerek évforduló jegyében Melbourne, Montreál és Atlanta

A hármas jubileumi eseményre számos sportág képviselője érkezett, köztük volt atléta, birkózó, judós, kajak-kenus, kézilabdázó, labdarúgó, öttusázó, tornász, úszó, vívó és vízilabdázó, továbbá edző, szövetségi kapitány, sportvezető, orvos és más, a játékokon résztvevő sportszakember.

„Ma este itt nemcsak három olimpiát, hanem három különböző korszakot ünneplünk. 1956 – Melbourne: egy olyan olimpia, amelyre rányomta bélyegét a forradalom, a történelem alakította a személyes sorsokat. A melbourne-i olimpián rajthoz álló sportolók nem azért lettek hősök, mert a történelem ilyen helyzetbe hozta őket. Előtte is sportolók, bajnokok, keményen dolgozó emberek voltak. A történelem azonban olyan helyzetet teremtett, amelyben a teljesítményüknek különleges jelentése lett. 1976 – Montreal: a folytonosság, a kitartás, a 'megyünk tovább' olimpiája. A montreali sikerek idején gyerek voltam, de érdekesség, hogy éppen abban az évben kezdtem kajakozni a Váci Hajónál. Tátott szájjal néztem az akkori bajnokokat, inspriációt merítve a szereplésükből. Nem hittem, hogy valaha én is ott állok majd a dobogó tetején, de nagyon keményen dolgoztam érte. 1996 – Atlanta: már egy teljesen más világ: 197 ország, több mint tízezer versenyző, a centenáriumi olimpia, a modern sport és média új korszaka. Atlantában én magam is ott voltam, az volt az utolsó olimpiám. Az én pályafutásomnak az már a lecsengése volt, de tiszta szívből szurkoltam azoknak, akik az érmekért harcoltak, és ma is emlékszem, milyen felemelő érzés volt hallgatni a tiszteletükre felhangzó magyar Himnuszt” – fogalmazott Gyulay Zsolt. A MOB elnöke hozzátette: „ma este három olimpiai generáció találkozik. És talán ez az olimpiai mozgalom egyik legnagyobb ereje: hogy egyszer még mi hallgatjuk az elődök történeteit, aztán mi magunk leszünk azok, akik továbbadjuk őket.”

Pósfai Gábor belügyminiszter ugyan más generáció, de ’56-hoz kapcsolódó személyes családi történetével kezdte, majd visszatekintésében kitért rá, hogy az atlantai olimpiát már fiatalként végigszurkolta. A nagy bajnokok közül említette azokat, akik már nem lehetnek köztünk, mint Keleti Ágnes, vagy Kolonics György. „A sport korábban az egyetlen ablak volt a világban… ma sokkal nyitottabb a világ” – emelte ki. Arra is kitért, hogy a magyar sportolók mindig képesek voltak a világelit előtt járni.

A színpadon felevenítette emlékeit Schmitt Pál (aki a MOB elnöke volt Atlanta idején), Horkai György vízilabdázó és Szabó Bence is, aki Atlantában zászlóvivő volt. 

A világ legidősebb, egyben magyar olimpiai bajnoka, Benedek Gábor öttusázó (aki az ausztrál városban pontszerző volt, a játékok előtti fogadalomtételen ő mondta „elő” az esküt) mellett a tornász Kertész Alice (kéziszercsapattal arany-, csapatban ezüstérmes), az úszó Gyenge Valéria (7., 8., 11. helyezett) és a vívó Magay Dániel (kardcsapattal győztes) is videón keresztül „jelent meg” az ünnepségen.

A közel egyórás műsort az MTVA jóvoltából a három olimpia rövid képes összefoglalója is színezte, csakúgy, mint a kiállított vitrin, amelyben eredeti relikviák is fellelhetők voltak. Az időutazást Fehér Lili zongorajátéka és korhű dalai is biztosították.

Az eseményen Kamuti Jenő Miklósa Erikával, a MOB Fair Play Bizottságának tagjával, Farkas Péterrel, a TF tanszékvezetőjével, a MOB Fair Play Bizottságának tagjával és Deregán Gábor titkárral Fair Play-díjat adott át Kőbán Ritának (Életmű Trófea), dr. Gémesi Györgynek és dr. Sós Csabának (Életmű Trófea).

A melbourne-i olimpián 72 ország 3314 sportolója, Montreálban 92 nemzet 6084 versenyzője állt rajthoz, míg Atlantában 197 csapatból került ki a 10318 induló. Melbourne-ben 9 arany-, 10 ezüst- és 7 bronz-, összesen 26 érmet nyert a Magyar Csapat, Montreálban 4, 5, 13, 22 míg Atlantában 7, 4, 10, 21 a mérleg.

A statisztikához tartozik, hogy Magyarországot Melbourne-ben 12 sportág 82 versenyszámában 111 sportoló, Montreálban 17 sportág 109 versenyszámában 178 versenyző, Atlantában 22 sportág 145 versenyszámában 214 versenyző képviselte.

Melbourne-ben az atléta Csermák József, Montreálban a vívó Kamuti Jenő, Atlantában pedig a vívó Szabó Bence volt a magyar zászlóvivő a megnyitó alkalmával.