Moór Ádám bronzérmes az ifjúsági olimpián!

Jól aludt. Nem zavarta meg a szenegáli rekkenő hőség, nem nyomasztotta a tét – most kifejezetten jól jött, hogy nem izgulós típus. Moór Ádám utólag elmondta: ugyanúgy készült erre a napra, mint a többire. Persze, azért az agya leghátsó zugában azért talán mégis ott motoszkált, hogy az ifjúsági olimpiai érem a tét a Saly Beachen kedd délelőtt.

A négytagú kis csapat – Dani Zsolt edző, illetve a két hajótartó, Csiba Brenda és Simon Béla – előző nap elemezték az eddig történteket, megnézték a videókat, és amennyire lehet, felkészültek a váratlan helyzetekre. A tengeri evezésben ugyanis sarkalatos pont a gyors alkalmazkodás. És nekik eddig ez nagyon jól ment.

Nagy különbség volt az előző napokhoz képest, hogy míg korábban naponta egy-egy futamot teljesítettek a versenyzők, most ötven percen belül hármat. És éppen most volt a legnagyobb a tét, hiszen az első futam a négy közé jutásról döntött, a második az A-, illetve a B-döntőbe jutásról, a harmadik pedig értelemszerűen az éremszerzésről.

„Elég durva volt a tempó, tizenöt percet hagytak csak nekünk az egyes futamok között, és mindegyikben a maximumot kellett nyújtani, mindegyik végére besavasodott az egész testünk, de szerencsére voltak bent ergométeres gépek, amelyekkel le lehetett vezetni – idézte fel a történteket már a tengerparton ülve Moór Ádám. – Az első futamon a legjobb négy közé jutásért a francia Raphael de Boussac ellen még friss voltam, és nyilván az is segített, hogy ő többet versenyzett, mint én, emiatt talán fáradtabb volt, de a lényeg hogy jól sikerült a futam és már a legjobb négy között várhattam a folytatást.”

A döntőbe jutásért a későbbi győztes dél-afrikai Callum Dreyer volt az ellenfél – a két evezős fej-fej mellett haladt a fordulóig, de ott a dél-afrikai egy kis egérutat szerzett, ezért Moór visszavett egy kicsit a tempóból, már gondolva a bronzcsatára. A végén azonban jött egy nagyobb hullám, amely esélyt adott a felzárkózásra, és ez új esélyt adott a magyarnak, ledolgozta a három-négy hajóhossznyi előnyt, ám a parton történt egy kis malőr: a vízbe borult, így a futásnál már nem volt esélye.

„A bronzéremért egyiptomi ellenféllel csatáztam, ő az előző futamában teljesen elkészült az erejével, ezt láttam akkor is, amikor a rajt előtt leültem mellé egy kicsit átmozgatni magam. Valamennyire tudatos is volt ez részemről, mert már mielőtt bármi történt volna, látta, hogy jobban érzem magam, mint ő – folytatta Moór. – A rajt után az volt a taktikám, hogy próbálok előnyt szerezni, mert tudtam, hogy ez fejben összetörheti a másikat. Szerencsére jól sikerült a rajt, nyertem egy kis egérutat, csakhogy a fordulónál meg ő kapott el egy nagyobb hullámot, ami előre vitte. Az utolsó bójánál azonban besavasodott, és bár a futás szoros volt, nekem sikerült jobban.”

Moór azt mondja, ha az ifjúsági olimpia előtt felajánlják, aláírta volna ezt a bronzérmet.

„Nekem és a családomnak már az is nagyon nagy öröm és büszkeség, hogy itt lehetek, hogy rajthoz állhattam és Magyarországot képviselhettem az ifjúsági olimpián. Az pedig, hogy éremmel térhetek haza, csak hab a tortán, ezt bármikor előre aláírtam volna. Igazság szerint mindig ott volt a fejemben, hogy jó lenne kijutni egy ötkarikás eseményre… Az ifjúsági már megvan, és remélem, egyszer a nagy olimpiának is eljön az ideje. Nagyon örülök ennek a dobogós helyezésnek, el se tudom mondani, hogy mennyire” – árulta el az újdonsült bronzérmes, aki edzője Dani Zsolt szerint is felnőtt a feladathoz.

S ez annak tükrében különösen nagy szó, hogy majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt komoly törés következett be Moór Ádám pályafutásában, még az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja a sportot. Túl sok volt az elvárás a sportban és az iskolában egyaránt – úgy érezte, kell néhány hónapnyi szünet. De újult erővel visszatért, és többek között az is nagy motivációt jelentett számára, hogy áprilisban kiderült, Magyarország kap egy kvótát az ifjúsági olimpiára.

„Csodálatos ez a bronzérem a magyar evezőssport számára, nagyon büszke vagyok Ádira és a szegedi evezésre, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az egész egyesület végig ott állt mögöttünk – nyilatkozta Dani Zsolt. –  Nagyon jó, hogy itt lehetünk a Saly Beachen és éremnek örülhetünk, de a szegedi Tisza-part is van ilyen jó hiszen ott sikerült felkészülni arra, amit itt nyújtottunk. Tudom, otthon nincsenek tengeri hullámok, de ezt leszámítva a versenyzés minden elemét begyakoroltuk – valahogy úgy, mint egy tornász, aki tudja a gyakorlata összes elemét, de csak a versenyen köti össze őket. Az egész csapat rendkívüli teljesítményt nyújtott: ez a siker nem született volna meg Csiba Brenda és Simon Béla nélkül, akik a rajtnál tartották és meglökték, a célban pedig megfogták a hajót. Igazi csapatmunka volt!"

Dani Zsolt szerint nagyon sok tanulságot hozott ez az ifjúsági olimpia – a versenyzőnek és a szakembereknek egyaránt –, de a legfontosabb, hogy ez a tengeri evezés a klasszikus evezéshez képest olyan szakmai kihívás, amely világszinten feladatot ad mindenkinek.

NYÁRI IFJÚSÁGI OLIMPIAI JÁTÉKOK, DAKAR

Tengeri evezés. Férfiak. Egyéni sprint: 1. Callum Dreyer (Dél-Afrika), 2. Diego Molina Martinez (Spanyolország), 3. MOÓR ÁDÁM (MAGYARORSZÁG)