Olimpiai sport

Mosoly, kézfogás, barátság, váll-lapogatás… „Örülök Neked” – akkor is, ha nem tudom, ki vagy. A legszebb pillanatok az életben. Hasonszőrűek vagyunk. Összeköt bennünket a varázslatos sportszeretet. Röviden: ez a masters világa. Most, amikor a Földkerekség szinte minden pontján forr a világ, még nem tudhatjuk, mi vár ránk a jövőben, létezik egy csoport, akik fittyet hányva a napi borzongásnak, lemennek a sportpályára, s edzenek, életkorukra való tekintet nélkül. Riskó Géza, Sport 2015 évkönyvben megjelent szubjektív írása következik...

Pénteken megkezdődik Lengyelországban a férfi kézilabda Európa-bajnokság. A magyar válogatott a dán, az orosz és a montenegrói válogatottal került egy selejtezőcsoportban. A torna előtti sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a fiúk számára a kitűzött cél az Eb-n a közvetlen olimpiai kvalifikáció kivívása vagy az olimpiai kvalifikációs tornán való szereplés elérése. 

Kedden hajnalban kapta Széles Sándor az első köszöntő SMS üzenetet, amelyet tucatjával követtek az újabbakat, közben nem győzte fogadni a telefonhívásokat és megköszönni a közösségi oldalára befutó születésnapi jókívánságokat. Így van az, ha az ember – egy közismert sportember – a 60. születésnapjára ébred…

Miután a nanjingi ifjúsági olimpikon vitorlázó Érdi Mária a közelmúltban megnyerte az ifjúsági ISAF világbajnokságot, társai rangos elismerésben részesítették.

A Magyar Olimpiai Bizottság örömmel és megnyugvással fogadta a hírt, hogy a legendás mesteredző, a MOB alkalmazottként dolgozó Kiss László mégis folytatja szövetségi kapitányi munkáját, és pótolhatatlan szaktudásával, tapasztalatával továbbra is segíti a magyar úszók felkészítését a riói olimpiára. A Magyar Olimpiai Bizottság bízik benne, hogy ez a pozitív fordulat csak az első lépés abba az irányba, hogy a Hosszú Katinka és a Magyar Úszószövetség között kialakult nem optimális helyzet, a sportoló és a szövetség számára is megnyugtató módon rendeződjön. 

Amióta szabad beszélni és írni azokról a magyarokról, akik nem magyar színekben versenyeznek, azóta is van egy gát, mintha ők nem olyan magyarok lennének, nem azt a nyelvet beszélnék, amit mi. Mintha ők nem magyarul gondolkodnának, nem magyarul álmodnának. Volt, akinek a családját a háborúk utáni történelem kényszerítette a jelenlegi határokon túlra, mások a jobb megélhetés reményében költöző szülők miatt nem sportolhattak Magyarországon. És volt, akit itthon nem becsültek, ezért kénytelen volt máshol érvényesülni. Egy sportoló elsősorban egoista, csak utána jöhet a hazaszeretet. Akiket bemutatunk, ők is hozzánk tartoznak, de nekik máshogy szurkolunk. Talán még annak a nemzetnek is szorítunk egy kicsit, amit ők erősítenek. Ághassi Attila írása a Sport 2015 évkönyvben jelent meg...

Miután Szántó Imrével, "Öcsi bácsival" elváltak útjaik, ifjabb Balzsay Károllyal folytatja a felkészülést Harcsa Zoltán. A fiatal ökölvívó alig két hónapja váltott edzőt, és ez idáig nem panaszkodhat: országos bajnokságot nyert és egy angol klub is draftolta, így egy eséllyel több adódik, hogy kiküzdje magát az olimpiára.

A magyar atlétanők közül egyedül Márton Anita lehet képes arra, hogy Rióban pontszerző helyet szerezzen meg, de csodával határos módon még egy bronzérmet is elhalászhat az ellenfelei elől. A Szegeden élő, de békéscsabai színekben versenyző súlylökő versenyzői pályafutása messze legeredményesebb évét zárta 2015-ben: a fedett pályás Európa-bajnokságon országos csúccsal lett aranyérmes, majd az év rangadóján, a pekingi világbajnokságon ismét a legjobb magyar eredményt túlszárnyalva végzett a dobogó közeli negyedik helyen. Arra pedig különösen is büszke lehet, hogy „tető alatt” megrendezett kontinensbajnokságon utoljára 1985-ben, azaz harminc évvel Anita prágai sikere előtt született magyar győzelem. 

Negyedik olimpiai szereplésére készül a szolnoki Kővágó Zoltán, és azért nem az ötödikre, mert a londoni nyári játékok megnyitó ünnepségének előestéjén a Nemzetközi Sportdöntőbíróság megfellebbezhetetlenül két évre eltiltotta a versenyzéstől. Hiába állt ki az athéni ezüstérmes diszkoszvető mellett a Magyar Atlétikai Szövetség, sőt, a Magyar Anti-dopping Csoport is, miként annak sem volt foganatja, hogy bizonyítékok sorát állították szembe az ellentmondások csapdájába került osztrák ellenőr állításaival. Két versenyszezon - annak minden erkölcsi és anyagi előnyével – kitörlődött az idén már a 37. születésnapjához érkező dobóatléta életéből.

Gedó György, a '72-es müncheni olimpia papírsúlyú bajnoka lett a Magyar Ökölvívó Szövetség új szakfelügyelője. A kétszeres Európa-bajnok, többszörös olimpikon az első és az utolsó magyar bajnoki aranyérme közti időben (1968 és 1980 között) csak a papírsúlyban szerepelt és nyert nyolc magyar bajnoki címet.