Pézsa Tibor 90 éves

Pézsa Tibor 1935. november 15-én született Esztergomban. Középiskolás éveit a Szent Benedek-rendi Katolikus Szent István Gimnáziumban töltötte – 1954-ben végzett –, ahol a kosárlabdapályákon kamatoztatta magasságát és hosszú karjait. Bajka Balázs vitte le a vívóterembe, ahol nevelőedzője Boromissza Gyula, a bencés gimnázium testnevelője lett. 1953-tól az Esztergomi Vasas, majd 1957-től 1973-ig a Honvéd versenyzője, ahol olyan kiváló mester kezei alatt pallérozódhatott, mint Szűts János, aki Borsody-tanítványként egykori mestere szellemiségét adta tovább Pézsa Tibornak, aki szintén ezt az iskolát viszi tovább mind a mai napig.

Kimagasló eredményei közt három olimpián összesen négy érmet nyert; egyéni és csapatversenyben is dobogóra állt; nyert több világbajnokságot, Universiádét, magyar bajnokságot.

Másodéves főiskolásként részt vehetett az alapozó felkészülésen a melbourne-i olimpiára hangoló válogatott mellett, ahol akkoriban olyan legendák forgatták a kardot, mint Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, vagy Kovács Pál. Az akkori szövetségi kapitány Jekelfalussy-Piller György személyében pedig szintén egy Borsody-tanítványt lehetett tisztelni.

1961-ben került be a felnőtt válogatottba, ahol 1972-ig összesen 124 alkalommal lépett nemzeti színekben a pástra. A megelőző évek Universiade-sikerei után, 1962-ben a Buneos Aires-i vb-n második lett csapatban, egyéniben negyedik. A tokiói olimpiára 28 évesen utazott, az volt élete első ötkarikás eseménye, ahol „bemutatkozásként” aranyérmes lett.

Tokió után, az 1966-os a moszkvai világbajnokságon egyéniben ezüst-, csapatban pedig aranyérmet szerzett, egy évvel később Montreálban egyéniben bronzérmes, csapatban ezüstöt szerez, a ’68-as mexikóvárosi olimpiáról pedig két harmadik hellyel tért haza. Ankarában 1970-ben a világbajnokságon is sikerült elhódítania egyéniben az aranyérmet, a csapattal ekkor egy ezüstérmet gyűjtött. Egy évvel később a bécsi vb-n második, a müncheni olimpián pedig harmadik lett a csapattal. A versenysporttól 1973-ban vonult vissza.

A Testnevelési Főiskolán 1960-ban szerzett szakedzői diplomát, 1983-ban megkapta a mesteredzői címet. Klubjánál, a Honvédnál 1962-től sportinstruktor, vívóedző, módszertani alosztályvezető, később testnevelőtiszt, 1972-től pedig szakosztályvezető.

1978 és 1982 között a magyar kardvívó-válogatott szakági vezetője. Tanítványa volt a hétszeres világbajnok, a szöuli olimpián csapatban aranyérmes dr. Nébald György. Edzősködött Németországban és segítette Szaúd-Arábia válogatottját is. 1995-től nyugállományú ezredes, közben az MTK szakosztályelnöke. 2005-től a Városmajorban – akkor a BSE, ma az MTK keretein belül – működő Pézsa Tibor Vívóakadémia vezetője. A szövetségtől 2014 októberében a női kardválogatott irányítására kapott felkérést.

Nyolcvan felett is aktív, az MTK-ban olyan sportolók felkészülését segítette, mint a világbajnok Márton Anna, vagy a világbajnok, olimpiai ezüstérmes Szatmári András. Ha pedig ideje engedi, a MOB eseményein is tiszteletét teszi.

Kilencven évesen is háromlaki. Budapesti otthona mellett hosszabb időt tölt kismarosi házában, vagy ha kedve van: Hajdúszoboszlói lakásában. Természetesen autóval közlekedik. Mai napig szívesen sakkozik, biliárdozik. Büszke akvarell-festményeire, melyekből akár kiálllítást is nyithatna. Büszkeségnél tarva: oda van unokáiért, akikkel igen szívesen tölti szabadidejét – van mit átadni pályafutásából.

A városmajori vívótermet Pézsa Tiborról nevezték el. Szülővárosában, Esztergomban és Kismaroson is díszpolgári címet adományoztak neki; elismerései közt – az államiak mellett – Olimpiai aranygyűrűs, Bay Béla-, Csik Ferenc- és Prima-díjas. Az esztergomi Szent László Vívóegyesület tiszteletbeli elnöki címmel ismerte el pályafutását.

Szabó Bence évtizedek óta ismeri Pézsa Tibort, a kétszeres olimpiai bajnok vívó korábban az olimpia.hu-nak méltatta. Csak a televízióban látta vívni, de mint ifjú vívóra már akkor nagy hatással volt. "Aztán egyszer csak ott állt a pást mellet, én meg már az eredményekért hajtottam" – emlékezik vissza a szintén kardozó olimpiai bajnok. "A kardszakág vezetője lett, majd én meg bekerültem a válogatottba, így ő is felügyelte a felkészülésemet. Határozott elképzelései voltak, de mindíg összhangban volt mesteremmel, Zarándi Csabával, aki szintén nagyra tartotta. Emlékszem, még egész fiatal voltam, neki már komoly tekintélye volt, tiszteltük, szerettük, de egyben tartottunk is tőle. Sokat tanult mesterétől, az edzőlegendától, Szűts Jánostól. Olyan emberi és szakmai nagyság volt, hogy a kardcsapatot háromszor is világbajnoki címig vitte. Akivel komolyabb szinten számolt, annak előbb-utóbb bejöttek az eredmények."

Isten éltesse Pézsa Tibort!