Pfeffer Anna 80 éves

Pfeffer Anna 1945. augusztus 31-én született Kaposváron. 18 évesen sorra járta a csónakházakat, evezős akart lenni, azonban rendre elutasító választ kapott, mondván túlkoros. Végül egy gimnáziumi osztálytársa meghívásának eleget téve kajakozni kezdett a Ganz-Mávag együttesében. Nevelőedzője Kemény László volt.

Csakhamar kialakult a kevésbé erőre, sokkal inkább lendületességre alapozó kissé szokatlan kajakos stílusa, amit példaképétől, Hesz Mihálytól igyekezett ellesni. Az edzéseken ezt a speciális technikát próbálta tökéletesíteni, éremgyűjteménye alapján sikeresen.

Az 1963-ban kajakozni kezdő Pfeffer Anna pályafutása során három olimpián járt, mindannyiszor éremmel tért haza. Először 1968-ban, Mexikóvárosban szállt vízre, ahol 500 méteren versenyezve egyéniben és párosban is éremesélyes volt. Aztán még éppen saját egyes előfutama előtt látta, hogy Hesz Mihály valósággal állva hagyja futamában riválisait, ezért elhatározta, ő is valami hasonlóval rukkol elő. A túlzott lelkesedés azonban balul sült el, Pfeffernek fel kellett adnia a versenyt, miután hajójával beborult a Xochimilco-tó langymeleg vízébe. Persze kesergésre nem volt idő, hiszen hamarosan következett a párosok döntője, ahol hatalmas lelkierőről tanúbizonyságot téve a későbbi sikeredző Rozsnyói Katalinnal a nyugat-német Zimmermann-Esser duó mögött a második helyre lapátolták be magukat. Megnyert ezüstérem volt, a harmadik helyezett szovjeteket mindössze egy századdal utasították maguk mögé.

Négy évvel később, a kis híján vérbe fulladt müncheni nyári játékokon ugyanezekben a versenyszámokban indult, igaz párosban immáron barátnőjével, a VM Egyetértés kajakosával, Hollósy Katalinnal az oldalán. Ezúttal azonban nem a kettesek mezőnyében, hanem egyéniben jött ki a lépés Pfeffernek, hiszen míg Hollósyval a dobogóról éppenhogy lemaradva negyedikként zártak, addig egyéniben bronzérmet akasztottak a nyakába.

1976-ban aztán következett Pfeffer Anna utolsó olimpiája, azután, hogy 1975-ben majdnem felhagyott a versenyzéssel. Egy akkori betegségéből viszont éppen az edzés hozta helyre, így a folytatás mellett döntött – és milyen jól tette. Ekkor már csak a párosra kellett fókuszálnia, hiszen egyesben éppen új csapattársa, a nála nyolc esztendővel fiatalabb, ferencvárosi Rajnai Klára versenyzett 500 méteren – és szerzett bronzérmet. Kanadában a Notre-Dame-sziget partjainál rendezték a kajak-kenu versenyeket, ahol az 500 méteres távon a Pfeffer-Rajnai páros nyerte a magyar csapat három ezüstjének egyikét, miután a szovjet duó mögött másodikként értek célba.

1971-ben, a belgrádi világbajnokságon Hollósy Katalinnal teljesen egymásra hangolódtak, kitéve-betéve ismerték a másik gondolatait és mozdulatait, így a siker sem maradhatott el, világbajnokok lettek.

Visszavonulása után egyértelmű volt, merre visz az útja, hiszen még aktív sportolói karrierje alatt előbb a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári, majd kajak-kenu szakedzői végzettséget szerzett. Nemsokára kajakedzőként állt munkába Budafokon, azonban rövidesen elhagyta az edzői pályát, hogy aztán szeretett sportágától szinte teljesen eltávolodva, a Menyecske utcai általános iskolában találja meg a számítását. Az 1990-es évek elején aztán Ausztriába költözött, miután férje, a kézilabda-válogatott egykori tagja, dr. Tarjányi József egy osztrák cégnél kezdett dolgozni.

A versenyeken mindig sportszerűen, példamutató módon szerepelt, majd sportolói pályafutása után az utánpótlás képzésében vette ki szerepét, életútjáért 2023-ban a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Életműdíjjal ismerte el.

A magyar küldöttség tagjaként 2022-ben részt vett a müncheni olimpia 50 éves jubileumi emléktúráján, ha teheti, a MOB karácsonyi összejöveteleire is ellátogat.

Isten éltesse Pfeffer Annát!