Még zajlottak a versenyek, amikor egy kínai fiú levelet küldött Kent Hughesnak, a szervezőbizottság elnökének. Ebben a levélben az állt, hogy a nemzetközi események ellenére az olimpia zökkenőmentesen zajlik. Ennek egyik titka az, hogy az ausztrálok, Melbeurne lakossága igen szívélyesen állt hozzá az eseményhez. Ezért azt tanácsolja, hogy a záróünnepségen iktassanak be egy felvonulást, ahol a sportolók nemzetüktől függetlenül, kéz a kézben jöjjenek be a stadionba, mint egy jelképezve, hogy az olimpia a népek politikától és háborútól mentes barátságának nagy seregszemléje.


A szervezők a tanácsot elfogadták, a sportolók együttes bevonulása pedig a békét, a békességet jelképezte.

Az olimpia zárónapján, szombaton bezárult a magyar olimpiai falu. Sok könnyes szem előtt vonták le a magyar zászlót. Sírtak azok is, akik úgy döntöttek, hogy egyelőre nem mennek haza. Sírtak azok is, akik elbúcsúztak a kint maradóktól. December 8-án, helyi idő szerint 12.30-kor felszállt a magyarok második csoportja Darwin felé. Hosszú, több, mint egy hetes utazás várt a repülőn tartózkodó 45 sportolóra. A hazafelé tartó úton többször is leszállt a repülő. Az állomások sorban, Darwin (8-án), Labuanba (9), Saigon (9), Kalkutta (10), Karacsi (10), Dzsibuti (11), Khartoum (11), Bengázi (12) és Milánó (12).

Hegyi Gyula sokat töprengett, hogy Milánóból miként jusson haza a csapat Budapestre. Bécsen keresztül igen kockázatos volt nekivágni, úgy döntött a vezetés, hogy vonaton Belgrád fele folytatódik a csapat útja. Milánóból végül négy napos várakozás után indult a maradék gárda az Orient-expresszel Belgrádig. Onnan különvonat szállította az olimpikonokat a Nyugati pályaudvarra.

Még Milánóban is úgy döntöttek hárman - Kertész Aliz, Rozsnyói Sándor és Moldrich Antal -, hogy nem szállnak fel a vonatra. Közülük pár nappal később Kertész mégis hazaindult édesanyjához.

„December 18-án érkeztünk meg Budapestre, a Nyugati pályaudvarra 10 órakor. Az akkori állapotokhoz képest nagy tömeg várta a magyar olimpiai csapat érkezését. Meleg fogadtatásban részesültünk, és ezzel lezárult a magyar olimpiai csapat küldetése" - emlékezett vissza Kovács Gyula birkózó.


Papp László elsőként a kisfiát szorította magához.


Székely Éva a késöbbi olimpiai ezüstérmes kislányával Gyarmati Andreával.

A magyar csapat végül az éremtábla negyedik, és a nem hivatalos pontverseny ötödik helyén végzett.

Az éremtábla élcsoportja (arany-ezüst-bronzérem): 1. Szovjetunió (37-29-32), 2. Egyesült Államok (32-25-17), 3. Ausztrália (13-8-14), 4. Magyarország (9-10-7), 5. Olaszország (8-8-9), 6. Svédország (8-6).

Pontverseny (helyezések szerint 7-5-4-3-2-1 pontozással) : 1. Szovjetunió 622 pont, 2. Egyesült Államok 497, 3. Ausztrália 239,5, 4. Németország 206,5, 5. Magyarország 193, 6. Anglia 162,5, 7. Olaszország 159, 7. Svédország 140, 8. Japán 127, 9. Franciaország 108,5, 10. Románia 108 ponttal.

A Times című angol napilap dicsérte a magyar sportolók olimpiai szereplését. Megemlíti, hogy fogyatékos felszereléssel, kevés edzéssel és rossz idegállapotban is nagyszerű sikert arattak a magyarok. Sportszerű viselkedésük bámulatba ejtett mindenkit. A magyarok többet tettek az olimpiai eszméért, mint bárki más.

A megnyitó beszámolóját itt olvashatják.
Az első nap beszámolóját itt olvashatják.
A második nap beszámolóját itt olvashatják.
A harmadik nap beszámolóját itt olvashatják.
A negyedik nap beszámolóját itt olvashatják.
Az ötödik nap beszámolóját itt olvashatják.
A hatodik nap beszámolóját itt olvashatják.
A hetedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A nyolcadik nap beszámolóját itt olvashatják.
A kilencedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A tízedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A tízenegyedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A tizenkettedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A tizenharmadik nap beszámolóját itt olvashatják.
A tizennegyedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A tizenötödik nap beszámolóját itt olvashatják.

A melbourne-i olimpia magyar eredményei

Az olimpia hivatalos angol nyelvű riportja, eredményekkel és fényképekkel

(MOB, fotók: MTI archivum)