100 éve született Csanádi Árpád

Dr. Csanádi Árpád 1923. február 23-án a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Pestszenterzsébeten született. Pályája során labdarúgóként magyar bajnok, mesteredző, egyetemi tanár, szakíró, az FTC Örökös Bajnoka, sportdiplomataként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, végrehajtó bizottsági tag, sportigazgató – és nem utolsó sorban, sportvezetőként a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára.

Az FTC labdarúgója (1946–1950), labdarúgóként magyar bajnok (1948/49), összesen 74 mérkőzésen szerepelt. Az FTC Labdarúgó Szakosztályának edzője (1956–1957), mesteredző (1961), az FTC örökös bajnoka (1974). A budapesti Szent Imre Gimnázium testnevelő tanára (1948–1949), a Testnevelési Főiskola Sportjáték Tanszékén főiskolai adjunktus, docens (1949–1962). Szakíróként jegyzi a TF labdarúgás-szakkönyvét, melyet több nyelvre lefordítottak. A svédországi labdarúgó vb-n a magyar csapat vezetője, egyúttal a Népsport tudósítója (1958). A budapesti atlétikai Európa-bajnokság szervezőbizottságának elnöke (1966). A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára (1958–1983), a Magyar Testnevelési és Sportszövetség (MTS), illetve az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) elnökhelyettese (1962–1983). A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) magyar tagja (1964–1983), a NOB programbizottságának elnöke (1968–1983), a NOB végrehajtó bizottságának tagja (1975–1979 és 1982–1983), a NOB sportigazgatója (1982–1983).

A farkasréti megemlékezésen Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és Orosz Pál, a Ferencvárosi Torna Club Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója mondta el gondolatait. A MOB első embere Csanádi Árpád olimpiai mozgalomban betöltött szerepéről, az FTC labdarúgóinak vezetője pedig a zöld-fehéreknél töltött időszakról beszélt. A rendezvény moderátora Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, a MOB Hagyományőrző Bizottságának tagja volt, verset a Csanádi Árpád Általános Iskola, Sportiskola és Középiskola tanulói mondtak.

Az eseményen több olimpiai bajnok is megemlékezett főhajtással az egykori sportdiplomatáról, köztük Sákovicsné Dömölky Lídia vívó, a MOB Hagyományőrző Bizottságának tagja, Martinek János öttusázó, a Magyar Olimpiai Akadémia alelnöke, Gyurta Dániel úszó, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja és Vári Attila vízilabdázó, Csanádi-díjas egykori csanádis diák, a MOB elnökségének tagja. A sírkertben voltak a MOB munkatársai, a MOA tanácsa és a Csanádi-kör tagjai, valamint a MOB hagyományőrzői, a Csanádi Iskola vezetői és diákjai. Eljött az eseményre Csanádi Árpád özvegye, Katalin asszony, fia, unokája és dédunokája is, valamint Tobak Csaba, a Fradi Múzeum vezetője.

Gyulay Zsolt MOB-elnök megemlékezése

Tisztelt Egybegyűltek, kedves Sportbarátok!

Szeretettel köszöntöm önöket a magyar sportdiplomácia egyik legkiemelkedőbb alakja, Csanádi Árpád tiszteletére rendezett megemlékezésen abból az alkalomból, hogy a kiváló sportvezető 100 éve született.

„A legnagyobb könnyedséggel testesítette meg a fiatalságot, az atletikusságot és az odaadást. Egyesült benne egy sportoló ereje, egy történész bölcsessége és a magyar nép életöröme.”

A száz éve született Csanádi Árpádtól negyven évvel ezelőtt így búcsúzott Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legendás elnöke, aki nagy tisztelője volt a magyar sportdiplomatának – meglátogatta betegágyánál, és a temetésére is hazánkba utazott, hogy itt, ezen a helyen vegyen végső búcsút barátjától.

Csanádi Árpád éleslátásával, hatékonyságával és alaposságával egész életében a sport szolgálatában állt. Korábbi sportolóként és sportvezetőként könnyedén ismerte fel a sportolók, edzők, versenybírók, sportvezetők, újságírók és a nézők valódi igényeit.

Több mint húsz éven át volt a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, és tizenöt éven keresztül elnöke a Nemzetközi Olimpiai Bizottság programbizottságának, amelynek feladata az volt, hogy egyensúlyt teremtsen az olimpián szereplő sportágak és azokon belül is a versenyszámok növelésének igénye és az olimpia optimális programja között. A NOB végrehajtó bizottságának tagja és sportigazgatója.

A korábbi labdarúgó sportvezetőként és sportdiplomataként hihetetlen örökséget hagyott maga után, teljesen megérdemelten kapta meg korai halála után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai érdemrendjének ezüst fokozatát.

Egyik kedvenc tanára, dr. Mező Ferenc keltette fel érdeklődését az olimpiai mozgalom iránt, történészként doktorált, az olimpiák történetéből írta diplomamunkáját. 1952-ben már a magyar küldöttség technikai vezetője volt, így abszolút nem volt váratlan, hogy 1962-ben – vagyis az ő aktív részvételével zajló melbourne-i és római olimpia után – a sporthivatal elnökhelyettesévé nevezték ki.

Ahogy már említettem, Csanádi Árpád később, 1964-től csaknem két évtizeden át vett részt a nemzetközi sportmozgalom irányításában NOB-tagként, majd a programbizottság elnökeként, és a végrehajtó bizottság tagjaként.

A NOB-nál végzett munkájáról így nyilatkozott: „Valaha, a fiatalabb éveimben úgy tekintettem erre a testületre, mint az istenek tanácsára. Később meggyőződtem róla, hogy itt is csak emberek tárgyalnak, bár az olimpia kérdéséről döntenek. Megtiszteltetés számomra, hogy a magyar sport képviseletében olyan köztiszteletben álló férfiak után, mint az alapítók közé tartozó Kemény Ferenc, vagy professzorom, Mező Feri bácsi volt, dolgozhatom az olimpia jövőjéért.”

És ebben a munkában rendíthetetlen és tökéletesen profi volt – biztos és jó kezekben volt nála az olimpia programja, a nemzetközi sportéletben az olimpiai mozgalom egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb emberének tartották. Temetése napján 24 órán át lobogott az olimpiai láng a Los Angeles-i Coliseumban, jelezvén az olimpia szervezői rengeteg hasznos útmutatást kaptak a magyar szakembertől, aki, ha kellett, álláspontját angolul, németül, franciául vagy oroszul támasztotta alá sziklaszilárd érvekkel.

Az olimpia volt a legfontosabb számára, de a borászat és a tenisz is fontos szerepet játszott az életében – a teniszütője vele együtt jó néhányszor utazta körbe a világot.

Korai halála pótolhatatlan veszteséget jelentett az egyetemes sportnak és az olimpizmusnak – ám ahogy Tóth Árpád fogalmazott: „Csak az hal meg, akit elfelejtenek, örökké él, akit nagyon szerettek”.

És ha ez így van, Csanádi Árpád örökké velünk marad. Nemcsak a róla elnevezett iskola és annak mindenkori diákjai valamint a baráti kör őrzik meg emlékét; nemcsak a Magyar Olimpiai Bizottság, amelynek halottak napi emlékezése hagyományosan a Bajnokok falánál kezdődik és Csanádi Árpád sírjánál fejeződik be; hanem mindenki, akinek bármit is jelentenek azok a szavak, hogy olimpia, olimpiai család.

(MOB-Média)