Amióta szabad beszélni és írni azokról a magyarokról, akik nem magyar színekben versenyeznek, azóta is van egy gát, mintha ők nem olyan magyarok lennének, nem azt a nyelvet beszélnék, amit mi. Mintha ők nem magyarul gondolkodnának, nem magyarul álmodnának. Volt, akinek a családját a háborúk utáni történelem kényszerítette a jelenlegi határokon túlra, mások a jobb megélhetés reményében költöző szülők miatt nem sportolhattak Magyarországon. És volt, akit itthon nem becsültek, ezért kénytelen volt máshol érvényesülni. Egy sportoló elsősorban egoista, csak utána jöhet a hazaszeretet. Akiket bemutatunk, ők is hozzánk tartoznak, de nekik máshogy szurkolunk. Talán még annak a nemzetnek is szorítunk egy kicsit, amit ők erősítenek. Ághassi Attila írása a Sport 2015 évkönyvben jelent meg...

Dr. Tiszeker Ágnes, a 2007-ben önállóvá vált, és ennek köszönhetően befolyásolhatatlan Magyar Anti-dopping Csoport vezetője nem venne rá mérget, hogy magyar doppingeset nélkül zárul a riói olimpia, azt viszont nem győzi hangsúlyozni, hogy a maguk részéről sok szűréssel és a tájékoztatás különféle eszközeivel mindent meg fognak tenni a sok kellemetlenséget okozó leleplezések elkerüléséért. Az érdekeltek együttműködésére számítva az éremesélyeseket is gyakran ellenőrizik majd, és nem kizárt, hogy még náluk is gyakrabban, ráadásul rajtaütésszerűen a WADA emberei.

Dr. Tóth Ferenc, aki megalakulásától kezdve rendszeresen részt vállal a Magyar Olimpiai Akadémia munkájából - többek között egy évtizedig vezette nyaranta a MOA középiskolás táborát - nemrég ünnepelte 70. születésnapját. Ebből az alkalomból készült vele a következő beszélgetés.