Valószínűleg soha életemben nem felejtem el azt az írást, amelyet egy honfitárs kollégám jegyzett a 2014-es labdarúgó-világbajnokság idején. A hozzám hasonlóan kiküldött tudósító egyszer csak azt jelentette Brazíliából, hogy nem csodálkozik, amiért a házigazdák válogatottja szenved, hiszen a vendéglátó országban még egyetlen gyereket sem látott futballozni, a braziloknak a labdarúgás iránti olthatatlan szenvedélye nem más, mint internacionális kitaláció, orbitális humbug. Hegyi Iván, Sport 2015 évkönyvben megjelent írása következik...

A „körön belüliek” elsősorban az úszóedzések hosszútávon kimerítő egyhangúságával magyarázzák, hogy egyre több élvonalbeli úszó „sokall be” és választ magának új klubot, edzőt, edzőpartnereket, mindent összevetve új környezetet. Ezek szerint az anyagi megfontolások csak másodlagosak lehetnek. Nem ritkán évtizedes – látszólag harmonikus – edző-versenyző kapcsolatok borulnak, de akad olyan ifjú reménység is, aki (szülői egyetértéssel vagy kezdeményezéssel) úgy csukja be maga mögött az ajtót, hogy annak a másik oldalán egy kiszámíthatatlan új világ vár rá.

2015. január elején sokkoló hír rázta meg a magyar sporttársadalmat: hatvanhat esztendős korában tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Leyrer Richárd, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke. A sportvezetőre halálának első évfordulóján Bányász Árpád, Sport 2015 évkönyvben megjelent írásával emlékezünk.