Hetvenöt esztendős lett Vépi Péter olimpiai ezüstérmes labdarúgó, a Ferencváros és a Bagi SE későbbi edzője, a zöld-fehérek örökös bajnoka.
Vépi Péter 1949. október 20-án született Kőröshegyen. A Ferencváros saját nevelésű játékosa, aki nagyon rövid kitérő mellett egyetlen klubhoz ragaszkodott egész játékos-pályafutásán keresztül. 1959-ben jelent meg a Ferencváros toborzóján, majd 10 éven keresztül a Fradi korosztályos csapataiban rúgta a bőrt. Első osztályú debütálására 1970. március 18-ig kellett várni: a Csepel elleni 0-0-ás meccsen még fedezetként lépett pályára. Az 1970-71-es szezontól már rendszeres játéklehetőséget kapott az Üllői úton, ekkor már a balhátvéd pozíciójában. Védőként minden lehetséges poszton játszott. 377 meccs alatt egy magyar bajnoki címet, valamint négy kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapattal. Zárásként rövid időre a kiskunlacházi ÉGSZÖV MEDOSZ-hoz igazolt, majd 1984-ben szögre akasztotta stoplisát.
München, 1972. szeptember 10. Az érmet nyert labdarúgó válogatottak a dobogón a győztes lengyel csapat tiszteletére felhangzó himnuszt hallgatják a torna eredményhirdetésén a XX. Nyári Olimpiai Játékokon Münchenben. Az ezüstérmes magyarok balról jobbra: Géczi István, Szűcs Lajos, Dunai II Antal, Váradi Béla, Kozma Mihály, Bálint László, Kű Lajos, Juhász Péter (takarva), Dunai Ede, Vépi Péter, Tóth Kálmán, Kocsis Lajos, Páncsics Miklós.
A magyar válogatottba az 1972-es kupagyőzelem évében robbant be. Itt is végig járta a korosztályos ranglétrát (U23-as Európa-bajnok is lett), majd miután a Románia elleni Eb-selejtezőn a legnagyobbak között is bemutatkozott címeres mezben, a müncheni olimpia utazó keretébe is bekerült. A dánok ellen az első, az NDK ellen a második csoportkörben lépett pályára a védelemben. A magyar csapat a két mérkőzésen egyetlen gólt sem kapott (mindkettő 2-0-al zárult), ebben pedig nagy szerepe volt a 2-es mezben játszó ferencvárosinak. Nem véletlen, hogy a döntőben is szerephez jutott, a mérkőzés viszont nem a mieink szájíze szerint alakult: bár Várady Béla góljával megszereztük a vezetést, a lengyelek a gólkirály Kazimierz Deyna duplájával fordítottak, és megnyerték a tornát, így a mieink ezüstérmesek lettek. Vépi ekkor játszott utoljára a válogatottban: bár az Euróba-bajnokság 4. helyezett csapatában kerettag volt, 6 pályán töltött mérkőzéssel zárta karrierjét.
Játékospályafutása után is a futballpálya közelében maradt: a Testnevelési Főiskolán edzői képesítést szerzett, melyet követően előbb az FTC pályaedzője lett – Dalnoki Jenő oldalán –, majd sorrendben a Bagi SE, a Tiszaújváros és az Abony vezetőedzője volt. Később visszatért a Fradi tartalékcsapatához is.
Szíve mindig is a Ferencvároshoz húzta: a klub ezt, és a csapatért tett szolgálatait örökös bajnoki címmel hálálta meg.
Isten éltesse Vépi Pétert!