Beugróként lett olimpiai ezüstérmes – Joós István 70 éves

Egykori győri klubja a legendái közt emlékeztet: „Joós István majdnem röplabdázó vagy vívó lett, de végül jókor toppant be a vízitelepre. Bár saját bevallása szerint Vén Lajos kemény edzései eleinte nem ízlettek neki, mint oly sokakat, őt is a társaság itt tartotta. A sikerek hamar utolérték. Ezer és tízezer méteren volt meghatározó alakja a sportágnak, s hogy a szerencsével sem állt hadilábon, azt bizonyítja: amikor Bakó Zoltán egy kullancs csípése miatt megbetegedett, Szabó István őt választotta társának a moszkvai olimpiára. Jól döntött – ezüstöt szereztek, akárcsak egy év múlva a vb-n.”

Joós István 1953. március 27-én született Győrben, itt kezdi pályafutását 1969-ben. Kiemelkedő sikereit is a város színeiben éri el: olimpiai ezüstérmes (K2 1000 méter), kétszeres világbajnoki ezüstérmes (K2 és K4 10 000 méter), vb-bronzérmes (K1 10 000 méter) és 8-szoros magyar bajnok. A hetvenes évek elején (1973-75) rövid kitérőt tesz Budapestre, a Honvédba, majd visszatér a Rába-parti városba. 1977 és 1984 között tagja a magyar válogatottnak.

Olimpiai ezüstérmes párja, Szabó István négy évvel korábban, Montréalban K2 1000 méteren Bakó Zoltánnal bronzérmes lett, de Bakó betegsége miatt Szabó új társat keresett – nem döntött rosszul Joós személyét illetően, akivel '80-ban a második helyre hozták be a magyar hajót ugyan ezen a távon. Jelentős eredményei közt jegyez még világbajnoki 6. helyezést is.

Pályafutása után autóvillamossági műszerész, majd fuvarozócég műszaki munkatársa.

Isten éltesse Joós Istvánt!

(MOB-Média; fotó: MTI)