Juhász István 1945. július 17-én született Budapesten. 1959-ben került a Ferencvároshoz, ahol végigjárta a korosztályos csapatokat, mielőtt 1963-ban bemutatkozott a felnőttek között. Tizenhárom ferencvárosi játékosként eltöltött szezonja során 480 mérkőzésen 87 gólt szerzett.

Az egykori kiváló középpályás a csapattal négyszer nyert magyar bajnokságot (1964,1967, 1968, 1976), háromszor Magyar Kupát (1972, 1974, 1976). A fradi.hu emlékeztet, hogy Juhász István tagja volt az 1964/65-ös idényben Vásárvárosok Kupáját nyert együttesnek, illetve még szerepelt egy-egy alkalommal VVK- és KEK-döntőben is.

Az FTC örökös bajnoka (1974) tagja volt az 1968-as mexikóvárosi olimpián aranyérmes magyar csapatnak, ahol nem mindennapi módon, repedt tüdővel lépett pályára. Az ötkarikás játékokon hat mérkőzésen játszott, a Bulgária elleni döntőben egy gólt szerzett (4:1-lett az eredmény). 23-szor lépett pályára a magyar labdarúgó-válogatottban, amellyel az 1972-es Belgiumban megrendezett Európa-bajnokságon negyedik helyezést ért el.

Dr. Juhász Istvánt 1973-ban az Év labdarúgójának választották, 1999-ben pedig átvehette a Centenáriumi Aranydiplomát.

Élt Németországban és az Egyesült Államokban is.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán doktorált. A hetvenes évek második felében az FTC népligeti létesítményét vezette, 1996-ban az MLSZ munkatársa, majd az FTC utánpótlásedzője.

Nyugdíjas korában is aktívan élt, rendszeres vendége volt a MOB karácsonyi összejöveteleinek, és részt vett a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának találkozóin is.

A Magyar Olimpiai Bizottság Juhász Istvánt a saját halottjának tekinti. A MOB osztozik a család és a labdarúgók közösségének gyászában.