Legsikeresebb olimpiai sportágunk a vívás, melyen belül a kardvívás 1908-tól 1964-ig tartó időszakában az egyéni küzdelmekben csak akkor nem magyar állt a dobogó legfelső fokán, amikor az I. világháború egyik vesztes országaként nem indulhattunk. Pézsa Tibor tokiói aranyérme után huszonnyolc évet kellett várni arra, hogy ismét magyar himnusz szóljon az olimpián a férfi kardvívók egyéni küzdelmeinek végén. Akiért pedig szólt: Szabó Bence.

Általában 50. születésnapjukon köszöntjük először olimpiai bajnokainkat, érmeseinket. Ilyenkor kerül ki a honlapra egy írás, amiben felidézzük pályafutásukat, vagy annak egy-egy érdekes részletét. Ám vannak olyan ikonjaink, akik sajnos nem érhették meg a fél évszázadot, és akik már életükben legendásak lettek. Közéjük tartozik Kolonics György is, akiről sétányt neveztek el a minap Gödön.

Június 13-án 15 órától a Farkasréti temetőben vesznek végső búcsút az egykori vitorlázó pénzügyőrtiszttől, a Magyar Olimpiai Bizottság tagjától, alelnökétől, a Magyar Vitorlás Szövetség korábbi első emberétől, dr. Balogh Györgytől.