Mohácsi Ferenc 1929. október 25-én született Budapesten. Édesapja orvosi műszerész volt, talán ennek is köszönhető, hogy később ő is hasonló pályára lépett. Családjával Sashalmon éltek, a sporttal is itt került közelebbi kapcsolatba. Kisgyerekként előbb csak a pályáról kiszálló labdákat rugdosta vissza a Sashalmi Atlétikai Sport Club focipályájának kapuja mögül, majd szép lassan bekerült a csapatba, egészen az ifi válogatottságig vitte. A II. világháború után Jákics Rezső bokszolni hívta a BESZKÁRT-hoz, de a futballt se hagyta ott. Nemsokkal később barátai invitálásra kezdett el kajakozni. Sashalomról járt a pünkösdfürdői telepre edzeni, ami még ma sem számít kis távolságnak, nemhogy a ’40-es évek végén, az ’50-es évek elejének Magyarországán. 1947-ben már harmadik lett az ifi ob-n K-1 500 méteren. Ám még ezután is egy ideig párhuzamosan lapátolt és rúgta a bőrt. A döntő lökést a kor egyik legjobb női versenyzője, Déri Emma adta meg, aki egyszer azt találta mondani, hogy nem lesz belőle igazi kajakos, mert mindig elmegy focizni.

1948-ban már a válogatott keretbe is bekerült. Első nemzetközi versenyére 1949-ben, Poznanban került sor, ahol két ezüstérmes egységnek is tagja volt. Jöttek sorban is a szép eredmények, igaz mindig második-harmadik volt csak a sorban. Bár a focipályáktól elszakadt, kiegészítő sportágként elkezdett síelni. Váltóban és csapatban is sikerült bajnoki címet szereznie, illetve téli háromtusában is háromszor. A 1949-1955 között a síválogatott-keretnek is tagja volt olyannyira, hogy a sporthivatal választás elé állította: a téli, vagy a nyári olimpiai játékokra szeretne-e inkább készülni.

Egy 1955-ös bécsi versenyről az abszolút favoritnak számító kenukettes Wieland-Halmai páros Halmai fele nem tért haza, így Wieland Károlynak új pár után kellett néznie. A kor kenusai közül mindenkivel összetérdelt már, mikor Szabó Ferenc szólt neki, hogy Mohácsit kéne kipróbálnia, hiszen ő egy igazi all-round versenyző. Mohácsit is meg kellett győzni, aki kéthetes „próbaidőt” kért. Az összetérdelés sikerült, és az ’56-os olimpiára már mint a C-2 1000 méteres egység tagja utazott.

A melbourne-i olimpia nem csak a sportsikerek miatt vált emlékezetessé, főleg magyar szempontból. A forradalom kitörésekor sportolóink már mondhatni féllábbal a repülőn voltak, hiszen 1956-ban november 22. és december 8. között rendezték meg az ötkarikás játékokat az ausztráliai „nyárban”. Az olimpián végül bronzérmesek lettek.

A játékok után bár búcsút vett a kajak-kenutól, az aktív sportolást nem hagyta abba, hiszen mind sportpisztolylövésben, mind motorcsónaksportban kipróbálta magát. Utóbbiban 1959-ben a 250 köbcentis siklóhajók-kategóriában országos bajnok lett. De elévülhetetlen érdemei vannak a magyar búvársport megteremtésében is. Nemcsak a Magyar Honvédelmi Szövetségnél volt a búvárszakosztály szakágvezetője, de a Magyar Könnyűbúvársport Szövetség főtitkári teendőit is ellátta egészen 1989-ig. 1972-től 1989-ig a Búvár Világszövetség végrehajtó bizottságának a tagja, valamint nemzetközi versenyellenőr. Műszerész végzettsége mellé 1966-ban a Testnevelési Egyetemen szerezett tanári diplomát.

Isten éltesse Mohácsi Ferencet!