Elhunyt Szaniszló József

Szaniszló József 1935. szeptember 4-én született, az ötvenes évek elején kezdett háromtusázni a Bp. Honvédban. Huszonkét éves korában, 1957-ben már tartaléka volt a magyar vb-csapatnak. A mezőny egyik legjobb vívójának számított, a többi számban – különösen lövészetben – is remek teljesítményre volt képes a lovaglás kivételével, ahol gyakran kísérte balszerencse a versenyzését. Hamarosan „a világ legjobb négytusázójának” nevezték társai Szánt, ahogy mindenki hívta.

Két olimpián, 1960-ban és 1964-ben volt a magyar csapat tartaléka, mindeközben sorra nyerte csapatban az országos bajnoki címeket, egyéniben egy bronzérem volt a legjobb eredménye. Kiváló párbajtőrözőként vívásban is nyert országos bajnokságot. Nemcsak eredményes versenyző, de mindig jókedvű, fanyar humorú edző- és versenytárs volt, pozitív életfelfogása és közvetlen természete az öttusa-társadalom mindenki által kedvelt tagjává emelte.

1968-ban visszavonult a versenyzéstől, két évig a Bp. Honvéd edzőjeként, majd a flottillánál testnevelő tisztként dolgozott, később 1979-től az MHSZ Központi Lövész Klubjánál lett vezetőedző.

Nyugdíjba vonulása után, 1988-tól teljes erővel vetette bele magát az akkoriban induló old boys versenyekbe. Hetente háromszor futott 30-35 percet – 8 km-t –, két alkalommal úszott 1000 métert, rendszeresen lövő- és vívóedzéseken vett részt, így nem csoda, hogy idősebb korában elérte fiatalkori álmát: többszörös (veterán) világbajnok lett.

Halálával egy csupaszív ember, a nagy generáció egyik utolsó tagja távozott – írja megemlékezésében Ferdinandy Györgyi, az Öttusamúzeum alapítója.

Búcsúztatása 2024. szeptember 16-án, hétfőn 10:00 órakor lesz a Szent Gellért Plébánián (Budapest, XI. ker., Bartók Béla út 149.).

A Magyar Olimpiai Bizottság együttérzését fejezi ki a családnak és az öttusázók közösségének.